Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kincses Károly: Fényképészmester vagyok én, barátom, ennél a címnél soha nem vágytam többre (Beszélgetés Bérci Lászlóval)
ben. De úgy be volt ragadva a dugója, hogy még melegítéssel sem tudtuk volna kivenni. Ez lehetett úgy 1930-ban. Még a laborjába sem engedett be engemet, én tudom, hogy miért. Jöttek be a piacról hozzá. Békés úr, nekem kellene ez és az. Hát oszt lelkem, milyen képet akar? Mert teccik tudni, ezt lehet csinálni arannyal, és mutatta az aranykloridos üveget, ezüsttel meg büdös kővirággal (kénnel). Elkészült a kép. Jött be az az egyszerű asszony. Azt mondja, Békés úr, úgy nézem, ezt a képet büdös kővirággal csinálta. Eszembe jutott valami még, ami nem egész ide tartozik, semmi köze a fényképezéshez. Utaztam a vonaton Karcag felé, mielőtt leszállnék, köszönök a hölgynek a kupéban, kezicsókolom, lenne egy észrevételem. Micsoda? Hát nem beszélgettünk, én csak a fóniát hallottam, hogy miről szól. Asszonyom, csak az, hogy ön született nyíregyházi, a férje Debrecen környéki, aki mellettem ül, megszólal, hát én hová? Mondom, Sálgótárján. Nyertem. Mindegyik az volt. A nyíregyházi nyitott e-vel beszélt, a Debrecen környéki a határeseteknél hol zárt e-vel, hol i-vel - kenyér, kenyír -, a hajdúvidéki pedig jaó, saó, a palócot pedig nem kell bemutatni. Vannak ilyen bogaraim, hogy meghallom. Sose tanultam. Gyorsfényképészek A ferrotípiát általában nem fényképészek, hanem gyorsfényképészek csinálták. Egyszerű kis kezdetleges gépük volt, ilyen háromlábas, általában elég fényerős gép, egyetlenegy kazettával. A felvételhez használt preparált vaslemezt ők a Mimózáéktól, a Zeisséktől, a Jahréktől vásárolták, amik régi gyárak voltak. Lakkozott vaslemez, amin volt egy emulzió, amelynek az volt a tulajdonsága, hogy bizonyos túlexpozíció esetén tónusfordulást csinált. Na most, ezt lehetett csinálni 9*12-esben, de pici kis medálképekben is, amit nyakba lehetett akasztani. Imitt-amott még látni ilyen medált. A medálképről tudok szólam, azt magam is láttam. Egy kis ágyúszerű készülékkel vették fel. A művész úr belenézett, bevette a drótkeresőbe a modellt kinn a szabadban, persze, nem volt ott se háttér, se semmi, akkor a nézőkét egy tolóval átváltotta, és a helyére benyomott egy kis karika ferrotíp lemezt. Mint most egy kétforintos, ötforintos, annál nagyobb nem volt. Leexponálta, az egy hosszú pillanat volt. És a következő mozdulattal a gép alatt levő forgó, háromrészes kis tartályba eresztette, bedobta az előhívóba, ahol a fixír és az előhívó egy közös oldatban volt. Bármennyire is furcsa, egy oldatban volt. Úgyhogy az körülbelül három-négy percig benne volt. Egyszerre hívódott és fixálódott is. Ez ma egy nonszensz, de... A lényeg pedig a következő: metol-hidrochinonos hívó volt, és ott is elég sok kálium-hidroxidot, magyarul lúgkövet, szulfidot adtak hozzá, és közvetlenül a használat előtt a fixímátront hozzátették. Órák hosszat lehetett használni. Egy kis mágnespatkóval kiemelte és megnézte, ha nem volt jó a kép, visszatette még egy kicsit, ha jó volt, akkor lelötyögtette egy kicsit, ha volt spirituszlámpa, megszárította, hogyha nem, akkor nem, és egy nagyon szép, ilyen bazári brosstűt ajánlott a megrendelőnek. Föltették, ki-ki a párjával azonnal tovalejtett. Az egész nem tartott tovább 5-6 percnél. így csinálták. Itt szólani kell megint egy más dologról, ami összefügg, a gammaékről. Nem tudom, mennyire ismeretes a mostani fotósok között. Mert sokféle ék van, én a gammaéket mondom. Elvileg az egyes fehér (de az is vitatott) és a tízes fekete. Hogyha a gammaék szerint csinálnám, ez körülbelül a kettőtől az ötösig lenne. Tovább nem menne. Azok a kis ferrotípiák, azok meg legfeljebb a kettőtől a négyesig mentek, ugyanúgy, mint a polaroid képek, azok is a kettőtől négyes-ötösig. Nem tud feljebb, erősebb feketét nem lehetett elérni ezeknél a dolgoknál. Azután voltak más gyorsfényképészek, akik negatív papírra fényképeztek. Egyszerű kis százesztendős géppel. Abban az időben volt egy bromaryt papír, NPG, ma már nem létezik, más néven van elnevezve a gyár. Ez egy népszerű, bárki által megvehető, 9><12-es papír volt. Azt elfelezte, 98
