Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: Dunapataj a történelem fókuszában

gekben a szabadság értéke nagyon magas volt mindig. Hiszen Dunapatajon, azt hiszem, mindenki tudja, ugyan sajnos nem sikerült az első helyet megszerezni ebben a versengésben, de a világ második Kossuth-szobrát itt állították föl. Tehát a függetlenségi hagyomány nagyon erős volt.

Pastyik István:- Néhány dolgot hozzáfűznék. 1704-ben Rákóczi tízezer emberrel itt tanyázott, több rendeletet adott ki. 1848 - Pataj 65 önkéntest adott Kossuth zászlaja alá, nagyon nagy volt 1848-1849-ben megint a szabadság utáni vágy. A következő nagy vonulat 1919. A történelmi hagyomány Patajon megvolt. A 19-es pataji ember nem felejtette el, hiszen a 48-at követő és a századforduló után is még nagyon virágzó Kossuth-kultusz Patajon a legnagyobb volt szinte a Dunától keletre, és ezek a hagyományok, ezek a biztos pontok vitték oda a pataji embert, aki a maga méltóságával, mezővárosi nyakasságával védte a maga igazát, védte a tulajdonát. Nem véletlenül került a 19-es emlékműre olyan sor, hogy „a család és a tulajdon szentségéért". A másik: szovjet mintára a Tanácsköztársaság egy világforradalom lázában messianisztikus elképzelésben éltek a magyar kommunisták, és erőszakosan akarták a társadalmat átalakítani. Mint Tőkéczki László is mondta: kicsapódott a magyar köztudatból a történelmi koroknak az emléke. Az, hogy minden diktatúra mire törekszik, mindegy, hogy milyen korról beszélünk, a világ melyik részéről, vedd el a világnézetét erőszakosan, vedd el a nyelvét és vedd el a történelmét.

Kiss Gy. Csaba:- Talán befejezésül annyit, hogy valóban a 19-es megemlékezéseknek 1990 után kezdődött egy új szakasza. Emlékeztetnék itt Szalai Attila kéthasábos cikkére 1992-ből az Új Magyarországból, és emlékeztetnék Tóth Sándornak a lankadatlan erőfeszítéséért. Az akkori MDF-szervezetnek volt Patajon az elnöke, nagyon aktívan járult ahhoz hozzá, hogy 1994- ben az emlékmű ismét helyreállhatott, és közösen megemlékezhettünk 1919-ről. De azt hiszem, hogy minden ilyen megemlékezésnek akkor van értelme, és a mostani beszélgetésnek is, ha nemcsak visszafelé néz, hanem előre is. Én úgy gondolom, hogy még mindig lehet szóbeli forrásokat, dokumentumokat gyűjteni. Megkaptam a beszélgetés közben egy meghívónak a másolatát az 1939-es, tehát a 20 éves évfordulóról, az 1919-es eseményeknek a kultusztörténetét is össze kell gyűjteni, és valóban, ami talán az unokáknál és dédunokáknál még megtalálható, ezt mind össze kell gyűjteni, és abban a tankönyvben, abban a helyi oktatási fejezetben természetesen meg kell említeni, hogy 1919-ben mi történt, és mit vállalhat büszkén ma Dunapataj polgársága. Szeretném ezzel megköszönni barátaimnak, kollégáimnak a fölszólalását, hogy eljöttek erre a kerekasztal-beszélgetésre.

86