Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Kiss Gy. Csaba: Dunapataj a történelem fókuszában
Dunapataj a történelem fókuszában Dunapataj 1919-es parasztfölkelését idén június 20-án a Magyar Örökség Díj teszi történelmi emlékezetünk részévé. 90 évvel ezelőtt a diktatúra zsarnokságát először - rövid időre - ebben a faluban sikerült megdönteni. Véres megtorlás sújtotta azután a Duna mentén kirobbant népfölkelésben részt vevőket. Hosszú évtizedeken át ez fehér folt volt a kollektív emlékezetben. Az odavalósiak nem mertek erre emlékezni, a történetírás pedig mostohán kezelte. Tíz éve, 1999. június 18-án a dunapataji református egyház gyülekezeti termében kerekasztalvita idézte föl a történelmi eseményeket. Ennek a rendezvénynek a megszerkesztett anyagát tesszük közzé. Kiss Gy. Csaba Tisztelettel és szeretettel köszöntőm az emlékező ünnepségen megjelent tanár urakat, kedves vendégeinket, köszöntöm szeretettel az iskola képviselőit, a tanárnőket, tanár urakat. Hálásan köszönjük a hetedikesek munkáját. Nagy reménységünk, hogy amit most elcsepegtetünk az ő gondolatukba, szívükbe, az a későbbiekben kivirágzik. Nekem csupán az a tisztem, hogy a néhány szavas köszöntő után átadjam a gyermekeinknek a szót és a hangot. Egy kis bevezető összeállítással fognak ők majd köszönteni bennünket, muzsikával, irodalommal, utána pedig Kiss Gy. Csaba mint házigazda átveszi a szót és vezeti a beszélgetést. Kiss Gy. Csaba:- Kedves patajiak! Hölgyeim és uraim! Azt hiszem, hogy az első nemzedék, amelyik megtudhatja az igazságot, hogy 80 évvel ezelőtt mi történt, az események helyükre kerülhetnek, azoké a fiataloké, akiknek a szolgálatát hallhattuk, és azt hiszem, mindannyiunk nevében meg kell köszönni nekik. Nos, akkor elkezdjük a beszélgetést, amelynek egy kissé magasztos címet adtunk, azt nevezetesen, hogy Dunapataj a történelem fókuszában. Abban az értelemben mindenképpen igaznak kell tartani ezt a megállapítást, hogy 1919. június 18-án délután, estefelé valóban egy történelmi pillanatra Dunapataj fókuszba került, bizonyos értelemben a magyar történelem középpontjába. Hiszen Dunapatajon, először Magyarországon, megdöntötték egy totalitárius rendszert. Dunapatajon és környékén a Tanácsköztársaságnak is nevezett kom- mün akkor megszűnt. Magyar tulajdonságnak érzem azt - a megemlékező műsorból is ez derült ki, vagy járva a falu utcáit, központi épületeit -, hogy a nemzetiszínű zászló mellett ott van a gyásznak a fekete zászlaja is, és itt a megemlékezésen és a korabeli naplórészletben - amit egyébként holnap a Napi Magyarországban terjedelmesebben lehet olvasni - a vereségre, a gyászra, a mártírokra esik a hangsúly. Azt hiszem, hogy sokszor vagyunk mi így a történelmünkkel. Történelmünk nagyon sokszor hozott ilyen pillanatokat. Nem tegnap óta, a XX. században is sokszor, azelőtt is érték súlyos vereségek a magyar nemzetet. Ám azt gondolom, hogy emlékezni kell a győzelem pillanataira is, arra, hogy Dunapatajon és környékén voltak olyan emberek, parasztemberek, akik bátrak voltak, megszervezték 73
