Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 12. szám - Bombitz Attila: Sztyepan Pehotnij feltámadása (Kommentárok és jegyzetek Baka István életműkiadásához)

ciklusa a Kortársaim címet viseli, Baka e címen a Szegedi Rádió számára készített 1993- ban sorozatot, s ide kerültek korábbi, napilapokban és folyóiratokban közölt reflexiói is e témában. A kortársi arcképek egy-egy új mű megjelenése alkalmából vagy a megszólítás vagy az emlékezés igényéből íródtak. E miniatűrök apró emlékhagyások Baka másoknak is nyitott magánalbumában. 1991-ben Bállá Zsófiát első magyarországi kötetének alkalmából üdvözli, s közben ott ül újra egy 1979-es, Kolozsvár felé tartó buszon. Pataki Ferenc festőművészt (későbbi könyvei, illetve az életműsorozat címlapjainak készítőjét) több alkalommal is tollal festi meg. Szepesi Attiláról írva egyetemista éveire és barátaira, Tóth Bálint portréjában grúziai élményeire emlékezik vissza. Baka megörökíti Kormos-, Petri-, Csathó- és Zalán-élményét is. És az örök mester, Ilia Mihály sem maradhat ki a sorból, születésnapja alkalmából Baka töredékekben gyűjti össze köszöntőjét. Két általa készített interjú is helyet kap az életműkiadás e ciklusában: az Iványi Gáborral és Huszár Lajossal folytatott beszélgetés (a Farkas Pál-interjú kiadói figyelmetlenségből nem került be a kötetbe). A kérdésekben, az interjúkat keretező közös történetalkotásban megmutatkozó különös figyelem a tárcákhoz hasonló „kortársi" érdeklődés fontos lenyomata. Az ötödik ciklusban, „Talált kincs" címen azok a verselemzések, kötetbemutatók és interjúk olvashatók, amelyeket Baka saját lapjának, a Kincskeresőnek írt, illetve olyan antológiákban, sőt tankönyvekben jelentek meg, amelyeket a szerkesztők, kiadók - hétköznapi foglalkozásának megfelelő célközönségnek, gyerekolvasóknak szántak. Baka főállásban a nagy múltú szegedi - és országosan egyetlen - irodalmi és művészeti lap szerkesztője volt, a mindenkori szegedi nyári Kincskereső-táborok aktív költői iskolájának vezetője. A gyerekolvasóknak szánt írásaiban is megtalálta a maga érzékletes, természetes hangját, verselemzésekkel, könyvajánlásokkal igyekezett megnyerni a kisebbeket az olvasás szeretetére. Megszólaltatta lapjában Csanádi Imrét, Janikovszky Évát, Kovács Lajost. A hatodik ciklus, A káosz árvái a rendszerváltozást követő évek anekdotikus hangvételű, pikírt megjegyzésekkel teli torzított tükörképe. Yorick, ez a Kormos-örökség, elarschpoetizált a világ dolgain, még a búcsúja is ironikus volt, hogy hát ilyen ez a világ. Baka nem volt politikus alkat, ahogy Mandelstamról írta, írhatta volna magáról is, csak az örök értékekben hitt. A kultúrember nézőpontjából, de némileg fölülről tekintett alá a történelem vajúdásaira, s Yorickjával szétkiabáltatta látomásait. Baka egyik utolsó, megrázó tárcája a boszniai erőszaktételek hatására íródott, 1994 áprilisában. A tárcák utolsó, hetedik ciklusát alkotó, Bakó András történeteiből címet viselő sorozat a Baka által teremtett alteregó középpontba állításával a sorsleplezés és távolságtartó megmutatkozás talán legszemélyesebb dokumentációja. Látszólag könnyedén, önironikusan igyekszik felülemelkedni a betegség okozta kitaszítottságérzésen. Szív Ernő, a vidéki hírlapíró gyakran elsétálgatott költő barátjához, Bakó Andráshoz, hogy közösen töprengjenek a magasztos és egyszeri életen. Baka István is rendszeres látogatója volt egy ugyancsak Bakó András névre hallgató öreg barátnak, aki történetei, anekdotái fölött kedélyesen elszivarozgatott, vagy éppen beléjük szunnyadt. Bakó András/Baka István kerget fehér szárnyú lepkéket a gyermekkor padlásán (Válámi ván...), ő az, aki régi bolondokat: a Léggömbárust, a rongyokba-nejlonzacskókba burkolózott Mária Magdolna-szerű öregasszonyt keresi Szekszárd és Szeged utcáin (Hová tűntek a bolondok), ő az, aki a halálfélelemről mesél (Váltók között), no meg a halálba taszító Abszolút absztinenciáról, s ő az, aki még tárcáiban is újabb és újabb variációit álmodja meg a kisvárosi nagy szerelmeknek (Halotti beszéd). A Felemás zokni pedig örök érvényű emblémájává lett a Baka-anekdotázásnak.

(kommentár4) Baka háromkötetes műfordítás-gyűjteménye a magyar költészeti irodalom azon jelentős sorát gazdagítja, melynek olyan kiváló, klasszikus tolmácsolói vannak, mint Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, vagy a még ma is szinte egysze60