Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 2. szám - Ágh István: Ki tudja, melyik fronton át? (vers)

ki tudja, melyik fronton át? míg a belém rekedt sebesség lejár, tétova idegenként keresek utcát, állomást,

a mellékutcák tűzfalas sikátorok, merő vakablak, s akik a kő gyomrában laknak, halottak már vagy alszanak?

még sose láttam ennyire idegennek a várost, félek, tán engem is visszacseréltek egy eltévedt vidékire,

akinek a Városliget zsiványtanya, a múzeumban ellopható kincsek lapulnak, míg a Hétvezér beüget

sereg nélkül, hét kacagány redőin visszhangzik a himnusz, melyet a csönd nyomán megindult emlékezet hallucinál.

Ha az utolsó villamos elment volna, mert órám késik, taxi sehol, a Gellért térig mi történne velem gyalog?

kiszolgáltatva úgy, amint várom hosszan a földalattit, egyetlen lépés sem hallatszik, csak az ácsorgó alak itt,

kivilágított orgia gurul mellém, vad vándor falka gabalyodik összetapadva tovább egy másik muriba,

s csak azért vesznek észre, hogy mutassák, akár ott se lennék, s ha velük egyidős lehetnék, volna, ami szégyenbe hoz?