Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Markó Béla: És hányszor még? ; Kézbe vesz s belénk olvas ; Kihűlő kertünk ; Sötétedünk mi is ; Bent a mindenség (versek)
Markó Béla És hányszor még? Reggelre megtelt millió darázzsal a mezítelen aranyeső-ág, tele a kert tavaszi lángolással, szárnyával verdes, zúg minden virág. Hányadik már ez az arany ló zápor? Hány éve gyűl fel a sárga parázs, s már hányadszor lelkesedem a lángtól, ha szúrja szívem a tavasz-darázs? És hányszor még? Megrémít, felkavar, ahogy rajta marad a napvilág, s fénylik éjjel az aranyeső-ág, míg egyszer rám zúdul, halálra mar, kering fölöttem, ujjong, szerteszáll a sok fullánk a szélben: itt a nyár. Kézbe vesz s belénk olvas Nézegeti színes könyvét Balázs, megunja, becsukja és félredobja, s kirepül belőle egy-egy darázs vagy lepke, hogyha ismét fellapozza, egy fényes csillag kipördül s elgurul, látszik, ahol megégette a Göncöl a lapot, s egy madártoll is kihull a mindenféle titkot rejtő könyvből, ha kézbe vesz s belénk olvas egy gyermek, vagy ránk csukja a csillagos eget az Isten, kinyit minket, nézeget 38 reggel, hallgatja, ahogy énekelnek kertünkben a rigók, és abbahagy sötétedéskor, ha lemegy a nap.
