Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Sümegi György: Szobor-kálváriák (A Katona József-szobrok történetéből)

gott, egyéni módon proporcionált Katona-szobrot tartalmaz. A szobrász alaposan tanulmányozta a Katona-ikonográfia, a Katona Józsefről fönnmaradt ábrázolások teljes sorát. A drámaköltő alakjának újraalkotásához az ismeretlen kéztől származó 19. századi pasztellkép és a Rohn-metszet inspirációját egyaránt fölhasználta. Végeredményben az egyedien zárt (csupán jelzett, csapott vállak, magas nyakú, gombbal lezárt fölső kabát) ruházat és sajátosan nyílt-nyitott arcmás kontrasztját sugalló szobor a magában bízás és a termékeny bizonytalanság kettősségét, finom kontrasztját képes megjeleníteni modem szobrászati eszközökkel, lélekkel teli gondos mintázással, nagyfokú szellemi azonosulással. A létrehozott büszt a Katona József-szülőház melletti tér fontos plasztikája lehetne.

Mi lehet a végső tanulság? Először talán az, hogy a szobrok vándorútján a Katona Józseféinek különösen nehéz sors jutott. A plasztikáknak, plasztikai együtteseknek az áthelyezésekkel, kényszerű átalakításokkal az eredeti jelentése is módosulhat, s maga a mű értéktelenedik, noha egy kultusznak (Kecskeméten mindenképpen) a legfontosabb, tárgyiasult megnyilvánulásai. Megemlékezések, koszorúzások helyszínei, az emlékezés virágainak befogadói, a drámaköltő szellemiségének - a művek utáni - legközvetlenebb hordozói, azt kinyilvánító képzőművészeti-szobrászati képviselői.

Tenni kellene: a síremléket megóvni, megvédeni a pusztulástól, Török Richárd Katonáját pedig talán az eredeti elképzelés szerint végre a Katona-szülőház melletti kis tér plasztikai díszévé avatni. Vagy csupán újraolvassuk a porló síremlékről Arany János aggódó fölkiáltását: „Csak összvetett kezekkel akartok ülni, várván, hogy majd helyettetek fog dolgozni a sors?"

Török Richárd: Katona József, 1989

87