Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Zelei Miklós: Összeszikráztatni különböző életeket (Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal)

A faluban jó volt, de összességében semmit nem ért. Akkor iszonyatos riadalom lett rajtam úrrá, és nekiálltam irgalmatlanul tanulni. Napi hat-nyolc órákat tanultam, nem volt mese. Úgy nézett ki, hogy az első félévben megbukok matekból, és a második félévben már csak azért nem kaptam ötöst belőle, mert az első félévben annyira gyengén szerepeltem. De egy idő után elfogyott ez a nagy lendület.- Bejáró voltál vagy koleszos?- Bejáró. Egy óra oda, egy óra vissza, busszal. Háromnegyed hatkor kellett kelni. Kelt velem édesanyám is, megcsinálta a reggelit, és futás a buszmegállóba.- Hányszor késtél el havonta?- Nem tudom. Eleinte nem késtem le a buszt, mert hajtott a becsvágy, hogy ott lenni, helytállni. De harmadik, negyedik felé már szívesen lekéstem. Ha nem ébresztett föl édesanyám, de már én fölébredtem, akkor nem biztos, hogy föl is keltem. Az iskolában meg elfogadták, hogy az ember lekéste a buszt. Akkoriban néha iszonyú nagy telek voltak, olyankor nem közlekedett a busz, s bejött a képbe a magyar honvédség, és biztosított valamilyen terepjárót. Vitték a munkásokat Ceglédre. És kiderült, hogy azon a napon a több száz bejáró közül egyedül én mentem iskolába, egy katonai terepjáróval.- Milyen volt ez a ceglédi Kossuth ? Amikor ők is fölfedezték, hogy sokkal kevesebbet tudsz, akkor segítőkészek voltak?- Én nem vettem észre, hogy bármiféle minősítéssel éltek volna. Egyszerűen azt éreztem, hogy nekem be kell hoznom valamit. Valószínűleg olyan gyorsan észrevettem ezt, és olyan gyorsan végrehajtottam ezt az akciót, hogy nem volt idő elhelyezni a rossz tanulók között. Jött egy srác, nézzük meg, mit tud? Hát nem sok mindent. De akkor nekem erre egyből volt válaszom.- Otthon tanultál vagy tanulószobán?- Otthon. Volt egy közös szobám az öcsémmel.- Püföltétek egymást?- Püföltük, néha, sokkal nagyobb voltam. Úgy emlékszem, a gimnázium alatt kaptam az első íróasztalom, és annál tanultam. Az asztal körül régi rockzenekarok képei a falon, a Led Zeppelintől a Uriah Heepig minden. Marlborós doboz fölgombostűzve a falra, holott persze nem cigiztem, de azért mégis, jelképként erősen ott kellett annak lennie. És ami megint csak nem hiányozhatott, hatalmas galaktikus képek. A világegyetemnek is ott kellett lennie a Led Zeppelin mellett.- Az öcséd ugyanezt az utat járta?- Nagyjából, de az ő általános iskolája egy idő után Cegléden folytatódott, mert a szüleim beköltöztek a faluból. Aztán ő is a ceglédi Kossuthba ment. O is ott végzett, azután eléggé szétvált az életünk.- Mi a keresztneve? Mit csinál?- Zsolt. Pillanatnyilag egy számítógépes cégnél dolgozik, ahol pályázatokat írnak, köz- beszerzés, ilyesmi. O is elég nehezen találta meg a helyét az életben, mint ahogy nekem se volt túl könnyű, mert nem voltak, úgymond, preferált irányok. O is sokat foglalkozott mindenféle művészettel, festett, rajzolt, írt, zenét szerzett, diszkózott, ja, az nem művészet. De több regénye született akkoriban.

53