Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Váradi Nagy Pál: Betűvetők a Kincses kocsmáiban

tíz éve kitalált forma (felolvasás-vitaindító-vita) sem állja ma meg a helyét, és egyáltalán, ki az a Bretter György? Értsd: a mai fiatalok, a kortársaim számára. A Bulgakovban, hogy a helyszínnél maradjunk, sokkal nagyobb érdeklődés mutatkozik egyfelől a régiek iránt - az évzáró irodalmi fesztiválokat, helyőrség-jubileumokat aránylag sokan látogatják -, másfelől az egyéb műfajok iránt. Telt háza van a stand-up comedyknek, illetve szövegei mívességével Murányi Tóni és zenekara fellépései tartoznak az irodalomhoz. Murányiék magasan a legtöbb embert vonzzák a Bulgában szervezett rendezvények közül, és úgy fest, abszolút sikert aratnak dalaikkal, illetve fellépéseik stílusával. Ha úgy tetszik, parodisztikus gesztusaik jellegével idézik a helyőrség vonalát, de ilyesmin csak számítógép előtt gubbasztva, billentyűket nyomkodva jár az eszem, a helyszínen velük bulizok.

A KLK két éve való megszűnése és az, hogy a végét járó Bretter - elenyésző kivétellel - képtelen megmozgatni vagy észrevenni a most induló tehetséges szerzőket (vitaindítóként ennek magam is tanúja voltam a lehető legközelebbről), azok nem érzik úgy, hogy ott volna a helyük, szerintem egyértelműen mutatja, hogy megváltoztak az igények. Talán ezekre az új elvárásokra válasz Balázs Imre József nagy sikerű kreatívírás-műhelye, a Korunk Akadémián belül, amely most zárja második évadját - nem kocsmaiak, jobbára a Korunk szerkesztőségében gyülekeznek, de párszor megfordultak ők is kávézóban. Tavaly ilyenkor a Tranzit Házban telt házas évadzárót és elismerő arcokat, tömött közönséget láthatott, aki ott volt. Részben ebből az „évfolyamból", és részben az előbb a Károly, majd a Másnapos köré tömörülő szerzőkből (persze a csoportok alaposan átfedik egymást) állt össze 2008 novemberére A meghajlás művészete fiatal szerzőket összefogó antológia, amelyben, ha mondhatom így, Bálint Tamás az az értékes kivétel, aki még korábban, a Bulgakov neveltjeként futott pályát. Elindult a Meghajlás a Tranzit Házból, és járt gyergyói kocsmában, nagyenyedi könyvtárban, udvarhelyi vendéglőben, váradi szerkesztőségben - kötetbemutatón, és az utóbbi évek legnagyobb sajtóvisszhangját keltette, amennyire ezt megfigyelhettem. Dicsérje Brédát, hogy bár ő a legidősebb azok közül, akik a Bulgakovban irodalmat szerveztek, ő a legnyitottabb is, közülük egyedül ő volt kíváncsi arra, hogy mi történik más háza táján, a kötet tranzitbeli ősbemutatóján: hogy sok érdeklődőnek szék sem jutott, hogy Cseke Róbert és zenekara a kötet verseiből zenésített meg néhányat, és azok fűszerezték az estét.

Volt egy rövid életű, eléggé lepattant, esetleg épp ezért hangulatos kocsma, a Bástya, amelynek irodalomtörténeti fontossága abban merül ki, hogy az első CSEK-re itt ült össze a társaság. Habár akkor még nem volt neve a Csütörtök Esti Körnek, és később a szervező Kolozsvári Magyar Diákszövetség irodája lett a helyszín, még a kocsmában körvonalazódott, ki lesz kicsoda a CSEK-en. Hogy volt átfedés itt is, ahhoz Jancsó Noémit és Visky Zsoltot említeném azok közül, akik a CSEK-en megjelentek és (már legalábbis helyileg) számon tartandó írásaik is vannak. Elsősorban nem kocsma köré szerveződik, de magának törzshelyül a Corvinust de facto megjelölő irodalmi csoportosulás az Alteregó Csoport, akik - helyszínnel bírván - kötetbemutatókat, beszélgetéseket, verses estéket szerveznek Kolozsvár központjában.

46