Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Váradi Nagy Pál: Betűvetők a Kincses kocsmáiban

harsányságával, keresztapáskodásával - hogy hová nem akartunk tartozni. Attól Villont még szerettük. Rajzoltuk a metrumokat és írtuk a négykezeseket - esték teltek el az egymás soraira válaszolgatásokkal. Távolabbi asztaltársaságokból át-átköszönt egy-egy ismerős, esetleg tollforgató kolléga, de olyankor mi szültük az irodalmat, nem hagytuk magunk zavarni. KAF-ot mi különben kerültük, mert akkoriban minden létező tantárgyversenyen tétel volt valamelyik verse, és megelégeltük. Adtuk egymásnak a házi feladatokat, és következő alkalommal meghánytuk-vetettük az elkészült darabokat. Meg persze eljártunk színházba, felolvasásokra, ahova csak tudtunk, és lassan született megfele a Másnapos Irodalmi Kör ötlete.

Közben főleg Karácsonyi Zsolt, azaz Kara is megérezhette, hogy változnak az igények, és (habár többen indították) voltaképpen ő és Bréda Ferenc vezették a nagyjából egy évig, 2007 tavaszáig működő nyilvános műhelyt, a Kolozsvári Literátor Klubot, a KLK-t. A Bulgakov tetőterében három összetolt asztalnál ültünk össze otthon elkészült írásainkkal, felolvastuk és megvitattuk azokat, nemegyszer magasabb szinten, mint amit egyetemi évfolyamtársaim produkálni tudtak. A műhely nyitott volt, és havonta egyszer legalább felbukkant egy-egy felezőnyolcas Petőfi-, Reményik-, netalán Wass Albert-reinkamáció, akiken nagyon jókat lehetett szórakozni. Brédát itt ismertem meg jobban - hogy milyen együtthatóval kell szorozni a véleményét, hogy az nagyon is értelmes legyen. Pátosz nélkül: megszerettem Brédát. Egyszer-egyszer Király László, illetve bölcsészkari tanárok is benéztek, és lassan látogatottabb lett a liberálisabb KLK, mint a kötelezően-fárasztóan szívatós Bretter - ki tudja, vannak pletykák, mindenesetre tény, hogy akkor hirtelen maradtak abba a gyűlések, és nem lehetett többet a KLK-ról hallani. Bár voltak tervek (antológia kiadása stb.), ezek füstbe mentek, és elmondható, hogy a KLK, Kara és Bréda nem tudta felvállalni a változó idők kívánta szerepet, amelyet végül is Balázs Imre József (BIJ) tölt be a KLK végétől fogva a mai napig.

Bréda mostanában román nyelvű köröket szervez és látogat - az Insomniában például, Szántai János mellett. És, aki eddig azt várta volna, hogy a kocsmában születő román irodalmat (vagy netalán a szászt) is bemutatom, annak most sajnos csalódnia kell. A magyart ismerem csupán, úgy-ahogy, a románoké egy teljesen másik világ, amelyet nyelvileg csak értek, de nem érzek - ezért nem is ástam bele magam, habár Bréda korhol érte mindig. Bréda az, akivel órákig osztottuk egyszer az Insomniában a mitológia és a Terminator szoros viszonyát, és hogy a sznobok és kultúrmókusok nem fogják fel, amit Borges is megírt a kortárs nagytörténetekről. És kuncogtuk, hogy milyen készséggel fogyasztják a számunkra nézhetetlen művészfilmeket. Úgy tűnik, főhadiszállása végleg áttevődött az Insomniába, a Bulgakovban vagy másutt alig látni. Legutóbbi kötetét, a Lali lakomáit is a bárányokat hágó disznókkal festett falú Insomniában mutatta be. Bréda mellett a tudomásom szerint irodalmilag mostanra inaktív Barbi az, akit még futólag említenék - azaz Márkus Barbarossa Jánost, akit minden igyekezete (szinte jelmezszerű megjelenés, kiselőadásnyi felszólalások, több pecsétgyűrű, csontszerű szemüvegkeret, kopasz fej, és persze a rőt szakáll) ellenére sem tudunk mi, fiatalok a legkevésbé sem komolyan venni. Kettejükkel lehet hajnalig

44