Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Géczi János: Veszprém-esszé
emberi szemem érzékelhet, és éppen ilyen módon. Nem színanyag színe ez az árnyék-kék, hanem egy jelenség következménye, illúzió az, amely, mondjuk, a hozzám betévedő madár számára már megtapasztalhatatlan lenne, úgy suhanna át rajta, hogy észre sem venné, a világom határán hatol át. Ilyesmi élményekhez az jut, akinek egyszerre csak nincs önbecsülése. Nem vagyok tehát bennszülött, nem látom úgy, nem élem úgy Veszprémet, mint aki anyja méhéből esett ide. Kétharmad véletlen és egyharmad döntés eredménye, hogy ebbe a városba kerültem, egyharmad véletlen és kétharmad döntés következménye, hogy itt élek. Nem úgy látom mégse, mintha utazó, pláne nem, mint aki átutazó lenne, bár akadnak helyek, sarkok, ahol önmaga alá kanyarodik vissza utca, ahol a függőkertek és teraszok alatti nyeregtetőkön barna térdzokniban álldogálnak a kémények, amelyeket táguló pupillájú turistaként szemlélek. Nem tudom, a városban hány tősgyökeres él, de amikor a Gizella-napi ünnepség fő programjaként a középkor és a jelen kórházi állapotait nem metaforaként összehasonlítani képes szónokot tapsoló tömeg emberei között húzom össze magamat, a tomboló sikerrel szembesülve, akkor tisztában vagyok azzal, hogy az utóbbi másfél évtizedben született egymilliárd ember e városra eső része mind-mind fanatikus őslakos, a magamfajta jövevények vagy nincsenek, vagy ha lennének, akkor pedig láthatatlanok és némák. Gizella mindenesetre valóságos jöttment volt: a történészek szerint férjhez sem akart menni, államérdekből fogadta el István király kezét. Arról van szó, hogy az egykori Pannónia, azaz a mai Dunántúl a salzburgi érsekség érdekeltségévé vált, amikor a kilencedik században széthullt az avar birodalom, s e vidéken a térítési lázban építtették a várban található kerek templomot. E Karoling-kori épület létével bizonygatja a salzburgi érsekség elsőbbségét a pápánál, mégpedig a Passau-Regensburg érsekségével - s vélhetően a görög hagyományt szem előtt tartó bizánciakkal - szemben, ennek a vetélkedésnek az eredménye, hogy a passauiak száz évvel később Gizellát meggyőzik arról, hogy vállaljon keresztényi küldetést, s küldik ide majd az évszázada elkezdett evangelizáció folytatásaként királynénak, viszik vissza innen, nehogy reménybeli szentsége egykoron majd más érsekségeket erősítsen. Veszprém, vagy a most ebben a városban található templom eszerint valaha a világpolitika érdeklődésének centrumában állt. Városom legfőbb védekezése az idegenekkel szemben a stigmatizáció. Mindenkire, aki nem anyja petefészkében vagy apja heréjében érkezett Veszprémbe, ráaggatják azt a sárga, csillag alakú jelet, amely azt hirdeti, hogy jövevény. Ha idegen, akkor közhírré teszi azt is, hogy a hagyománytól, a lokális érdekektől különbözőt jelenít meg, képvisel, s akként veszélyforrás. A gyüttmentség Veszprém nem odavalósi születésű lakosai számára létrehozott gettó, amely van, akit megvéd és különböző cselekedet véghezvitelére hatalmaz fel, s léteznek, akiket kirekeszt és megakadályoz, hogy döntési helyzetbe kerüljenek. Persze ennek a magatartásnak akad indoka: a város csodára vár. Hiába kérték a pápát erre, Gizellát addig nem lehet a törvények értelmében szentté emelni, miként a várost sem fölemelni, amíg bizonyíthatóan nem tulajdonítható számára 30
