Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - Kabdebó Lóránt: A huszadik századi magyar költészet nagy pillanatai

Périodique bimestriel des Archives et Musée de la Littérature, Septembre-décembre 1982, Bruxelles, 19.). A történelem átalakul példázattá, amely éppen a személyes lét veszélyeztetettségére figyelmeztet, mint Artemidorosz Caesart a visszafordulásra („akkor nehogy habozz megállni, ne habozz / minden más megbeszélést meg munkát elodázni," - Március idusa), a csalfa remény biztatásával szembefordít („Főleg ne csald magad, ne mondd, hogy mindez úgyis / csak álom, a fiiled csalódás martaléka; / ily léha reményeket magadba ne fogadj." - Az isten elhagyja Antoniust), és felkészít arra, hogy nemcsak a történelmi ember van kitéve az árulásnak és pusztulásnak, bárkinél megjelenhet bármilyen vész, nemcsak Pompeius fejét hozza Theodotosz, a te környezetedben is megtörténhet mindez, sőt vigyázz, az a fej akár a tiéd is lehet:

És ne nyugtasson meg az a tény, hogy a te körülhatárolt, szabályozott és prózai életedben ilyen látványos borzalmak nincsenek.

Talán ezen az órán lép be éppen valamelyik szomszédod rendes otthonába láthatatlan, testtelen - Theodotosz és hoz egy ilyen iszonyú fejet.

Hasonlóan egyfajta kilépést figyel meg a Mauberley esetében a már idézett kitűnő szemű Fraser: „A Hugh Seluryn Mauberleyt Pound egyszerre vágyakozó és ironikus búcsújának is tekinthetjük a költészet tisztán »esztétikai« megközelítésétől. A búcsú annak az elgondolásnak szól, hogy valaki létrehozhat egy szépségkultuszt, illetve kisebb mértékben egy szerelem- és örömkultuszt, figyelmen kívül hagyva a külvilágot, vagy csendesen dacolva a mohón versengő és erőszakosan önpusztító társadalommal. [...] Mauberley, a költemény »hőse« nem teljesen Pound; de Poundnak mindenképpen egy létező aspektusa. [...] A Mauberley azért is kivételes Pound költeményei között, mert tele vanfelnőttes önkritikával. [...] Pound úgy érzi [...], hogy egy halálosan nyárspolgári korban él. De hogy »eltávolítsa« a korról alkotott véleményét, hogy objektívvá tegye azt, a verse hősét nem önmagáról, de egy önmagához erősen hasonlító emberről mintázza, aki azonban gyengébb, lényegesen kisebb művész és szükségszerűen egy legyőzött ember, nem úgy, mint Pound maga. Hugh Selwyn Mauberley, mint ember, maga a tiszta esztéticista, aki visszatekint az angol esztétikai mozgalom hosszú haláltusájára." (Szele Bálint fordítása)

És említsem meg e sor legkövetkezetesebb és legszélsőségesebb kezdeményezőjét és világirodalmi szintű megvalósítóját, Pessoát, aki szintén a wilde-i értelemben is a maszk által őszinte, s a maszkot felvéve közelíti meg az igazságot. Ady Margitájával közel egy időben támad fel Pessoában az egy másfajta hangokon való megszólalásának gondolata, s feladva a homogén személyiség pozícióját, megteremtette a többi között Alberto Caeiro, Ricardo Reis és Alvaro de Campos költőknek az alakját, s ezzel párhuzamosan pedig a Kétségek könyvének szerzőjét, Bemardo Soarest. Azt hiszem, ő ment el a legmesszebb a költészet történetében azzal, hogy egy drámai jellemet alkotott és képzeletbeli jellemek által egy új költői beszédhelyzetet teremtett.

Ennek az új beszédhelyzetnek a kialakulásához nagyban hozzájárultak a regény műfajának a történései. Ami pedig a költészetben kvázielbeszélésként szerkesztődik, az megjelenik magában a próza poétikájában is, kiprovokálva az adott költői poétikai pozícióra való rávetí- tését. Az egyik kortársi szöveg, amelyre majd éppen a költők fognak példázatként visszaköszönni, a csalimese közép-európai származású megszólalása az angolszász prózában, Joseph Conrad-Nalecz Korzeniowski 1902-es keletkezésű Heart of Darkness című regénye, melynek éppen a csalimese jellegét felfedő kulcsszavait Eliot választja majd a húszas években, az 1925- ben keletkezett The Hollow Men című verse mottójaként: „Mistah Kurtz—he dead."

41