Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - Győri László: Csalogány (vers)

senki a neve miatt: ha Csalogány, Csalogány. Volt már tolerancia.

Nem cikizték agyilag, egyszerűen Csalinak hívták a haverjai.- Gyere sörözni, Csali!- Gyere csocsózni, Csali! Néha elment, néha nem. így telt el az egyetem. Csalogány egyéb iránt nemcsak sörözgetni járt, szemináriumokon

is illendőn megjelent.

Nem volt ugyan hegyorom, egyszer-kétszer megbukott, elhúzták, de újra ment. Miről szól az egyetem ? Vége diploma legyen. Kollokvium, kreditek, most már Isten veletek!

Bankba került, sikerült, az egyetem messze tűnt. Úgy dolgozott, mint barom, mint állat, de tűrhető, OTP-be gyűrhető fizetése volt, amint lenni szokott rendszerint. Egyre nagyobb, egyre több. És már karrierre tört.

Volt zsozsója, névjegye, azt se tudta, mire költ. Segge partja halovány? Csalogány úr Csalogány.

A neve az most se más, de már osztályvezető, trendi, Gucci, elegáns nyakkendőt visel a srác — farmer, pulóver, zakó mind jó üzletből való, egyszóval már nagymenő.

Ügyvezető, menedzser sőt manager nem egyszer.