Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Király Odett: A mondatok is ; Képlet ; A befejezés esélye (versek)
Ez itt a hiba. Ez itt a befejezés. A park végéhez érve ritkulnak az emberek, ritkulnak a számok, egy gyönyörű, meggyötört nő almát árul és levegőt. Az milyen lenne: ha megrövidülnének kettőnk közt a mondatok is. Képlet Nem sokára megérkezel. Ahhoz képest, mennyi ideje könyörgöm, ez tényleg nagy dolog. Lesz nyitott ablak, felhajtott redőny és ebéd. Bár gyanítom, enni nem szeretsz. Én azért elképzeltem az egészet: eszünk, dohányzunk, mosogatás közben összetörök egy tányért, aztán sétálunk egyet a Barbakánban, hogy végleg leküzdjük a kettőnk közti távolságot. Nem tervezek beszélgetést, Isten ments, legjobb lesz a hallgatást a véletlenre bízni. A líraibb részét is elképzeltem. Ahogyan a Székesegyházzal szemben állunk, te és én, legyen ez a képlet: belélegezni, letüdőzni téged, ez tükrözi most néhány deka vágyam. Én előremegyek, te jössz utánam, (olyan helyre, ahol a fény vakít) huzatos tesz a hallgatás, a szív, és átgondoljuk, átrághatjuk végre: mi a megfelelő mondat esélye?
