Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Ötödfél évszázad szellemi öröksége egy városközpontban
bábák és orvosok (Limbeck József, Milhoffer István), az első patikusok (Falt Antal, Spatz József, Baumgartner Ferenc) közülük kerültek ki. Kiváló építészek (Fisher Boldizsár és fia, Ágoston), jeles színészek (pl. Szerelemhegyi [Liebenberger] András), pedagógusok (Hajósi [Schifferdecker] Dániel, Bauer Lénárd, Schuster Konstantin, Zimmermann Jakab) gyarapították a város kultúráját. Többen annyira azonosultak újabb hazájukkal, hogy nevüket is magyarosították. Látható, hogy Kecskeméten minden egyes felekezet, minden betelepülő már a XVI. századtól a többi tiszteletben tartásával békében élhetett, gyarapodhatott anyagilag és szellemileg. Ha megvolt hozzá az anyagi lehetősége, a város központjában építhetett templomot, hozhatott létre imaházat, nyithatott iskolát. A néhány tucat tagot számláló zsidó hitközség a XIX. század elején kért és kapott engedélyt arra, hogy felépítse első zsinagógáját, amely ma a Fotómúzeumnak ad otthont.25 A következő évtizedekben létszámában és anyagi súlyát tekintve is gyorsan növekvő hitközség 1862-ben építette fel a városközpontnak máig díszéül szolgáló hatalmas zsinagógáját. Ugyancsak ebben az évben építtette fel az evangélikus egyházközség az Ybl Miklós által tervezett rendkívül szép templomát.26 Az igazi emberség, az erkölcsi szilárdság a legválságosabb helyzetekben vizsgázik. Nyilvánvaló, hogy egy jelentős város lakosságának helytállása mindig nagyobb horderejű mint néhány egyéné. Kecskemét, az ország akkori harmadik legnépesebb városa a nemzeti kultúra ápolásában és a hazafias mozgalmakban mindvégig jeleskedett. Éppen ezért lehet igazán meggyőző a város vezetőinek és a lakosságnak az alábbi néhány esemény során mutatott helytállása. A polgári forradalom első hónapjait beárnyékolta az ország számottevő részén felszított antiszemitizmus. Kecskeméten ennek semmiféle jele nem mutatkozott ! Sőt a város vezetői a kirekesztés helyett elvárták, hogy a helyi zsidó lakosság számarányának megfelelően részt vállaljon a helyi hatalom gyakorlásából, a nemzetőri feladatok ellátásából. A helybeli zsidók ezt a bizalmat nemcsak aktív részvételükkel hálálták meg, hanem azzal is, hogy a következő év során a nemzeti hadseregbe négy önkéntes fiatalembert küldtek, ami létszámukhoz képest kétszeres aktivitást jelzett. 27 A bécsi kamarilla a magyar szabadságharcot azzal aknázta alá, hogy felszította a nemzetiségek elégedetlenségét. A horvátok után a szerbek, majd pedig a románok fogtak fegyvert nacionalista törekvéseik elérése végett — a polgári átalakulást számukra is biztosító — magyar állammal szemben. Mindkét fronton rendkívül sok áldozatot követelő harcok dúltak, és a nemzetiségek a polgári lakosokon több helyen kíméletlen bosszút álltak. A szerbek katonai sikerei és kegyetlenkedései hatására a városon belül néhányan ellenséges hangulatot szítottak a szerb-macedon kereskedők — elsődlegesen Kozma Jakab ellen —, mondván a szerbek javára kémkednek. A kecskeméti városi tanács a sok évszázados hagyománya alapján járt el. Elfogadta Kozma Jakab tanácsnok kérését, hogy ez ügyben indítsanak ellene tiszti vizsgálatot. Ennek során tisztázták, hogy a vádak alaptalanok, és ő továbbra is betölthette a magisztrátuson belül korábbi tisztségét. (Néhány hónappal később — a szomszédaink által szertelen nacionalistának kikiáltott — Kossuth a szerb identitású Vukovics Sebőt nevezte ki a magyar kormány igazságügyi miniszterévé! Az ugyancsak szerb Damjanics mindvégig a magyar nemzeti hadsereg egyik meghatározó tábornoka volt, és az aradi 13 mártírunk tagja lett.) Egy évvel később, amikor 25 Kubinyi Ferenc — Vahot Imre: Kecskemét és a kecskeméti puszták. 1853. Hasonmás 1980. 98-99. 26 Entz Géza — Genthon István — Szappanos Jenő: Kecskemét. 1961.158-159., ill. 132. 27 Iványosi-Szabó Tibor 1990. 55-70. 107
