Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Szepesi Attila: Emlékdal ; Schubert-noktürn (versek)

Kőudvar mélyiből avarfüst kunkorog, sompolygó macska lép, puha talpú kohold.

Távol tetőkön túl muzsikát hallani — bolyongnak részegek holdkóros árnyai:

dülöng a bandzsa pék a templomhoz közel, tört csipkebokorban pohos kántor vizel...

A jegenyesoron avart sodor a szél, rosszlány csetlik-botlik a város szélinél.

Apáca siklik el görbe sikátoron, kezében kornyadoz a fehér liliom.

Betörő oldalog, lapulva körbenéz, zsebében görbe kulcs, övében kajla kés.

Gázlámpa fénykorén, egy sombokor alatt összeragadt kutyák nyüszítve ránganak.

Csöpp szellem-alakok szállnak nászuk felett, föl-le, csak fól-le-föl, fakó bőregerek.

Arra jár a csuhás, kapucnis-tonzúrás, elhűlve nézi az éjféli kutya-nászt.