Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Pécsi Györgyi: Az értelmezés zavara (Rendhagyó bevezető Szilágyi Domokos „átláthatatlan” költészetének olvasásához)
Szász Jánosról és Majtényi Erikről írt jelentéseket (1958-ból 13 írásos, ebből két kézírásos, 1965-ből 7 jelentés került elő). * A magyarországi 56-os októberi forradalom nem indított el láncreakciókat Romániában. A helyi kezdeményezéseket preventív intézkedésekkel (letartóztatásokkal) időben meg tudta állítani, illetve kézben tudta tartani a hatalom, mint a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola és a Bolyai Egyetem diákgyűlését, a Házsongárdi temetőben a halottak napi sírgondozást, a „világítós" tüntetést, a provokációgyanús bolyais és babe§es egyetemisták felvonulását, vagy a tervezett bukaresti diáktüntetést. Mindössze Temesváron, a műszaki egyetemisták vezetésével lehetett volna esély komoly összefogásra, de ott az október 30-i diákgyűlést követően mintegy két és fél ezer hallgatót elhurcoltak, s őket egy hétig egy szovjet laktanyában őriztek. Jelentősnek mondható megmozdulásra sem Erdélyben, sem Óromániában nem kerülhetett sor 56-ban, ám ennek ellenére 56 következményeként példátlan súlyos ítéletek születtek országszerte. Stefano Bottom 3 összegzése szerint mintegy harmincezer embert tartóztattak le, akik közül 17-18 ezer embert ítéltek el, súlyos, jobbára 5-25 év közti kényszermunkára, nehézbörtönre. Hogy a hatalom valójában nem megtorlásra, hanem elrettentésre és megfélemlítésre szánta el magát, jelzi, hogy 56 kapcsán - bár nem föltétlenül 56-ért - a bíróságok nagy számban hoztak halálos ítéleteket, melyeket végre is hajtottak. A halálos ítéletek pontos száma nem ismert (csak 1957-59 között 45 politikai indíttatású halálos ítéletet hajtottak végre, de ebben a létszámban nincs benne a Szoboszlay-per valamennyi áldozata, s ezen felül számítódik a 139 börtönben, kihallgatás során elszenvedett haláleset). A megtorlás-elrettentés súlyát érzékelteti, hogy lélektani és technikai okok miatt is igen magas volt az úgynevezett csoportos perek száma (fiatalok, vallási és más csoportok ellen 71 csoportos pert bonyolítottak le). Ezek közül az erdélyi magyarságnak szóló üzenetével valószínűleg a három egymást követő úgynevezett Bolyai-per volt a legjelentősebb - amely voltaképpen előkészítette a magyarság számára szimbolikus egyetem önállóságának a megszüntetését (1959-ben olvasztották be a román nyelvű Babéiba). Az elrettentés-megfélemlítés a romániai társadalom egészét érintette, de a magyar nemzeti kisebbség félreérthetetlenül fölülreprezentált volt. 1956 következményeként a pártállam az összes romániai kisebbségekkel szemben megváltoztatta politikáját: az 1955-ben, illetve 56-ban tapasztalható belpolitikai enyhülést fölváltotta a kemény kéz politikája. A különböző intézkedések a magyar kisebbség elitjét lefejezték, a közösséget megfélemlítették, lelkileg megtörték. A kisebb lélekszámú nemzetiségekkel szemben is elrettentő módon lépett föl a hatalom: 1958-ban százhúszezer zsidót bírtak rá Románia elhagyására, 1959-ben megrendezték a szász írópert, mellyel a szászság maradék szellemiségét is fölszámolták. Stefano Bottom kutatásai szerint 1956-ban, a magyarországi forradalom kitörésekor a Bolyai Egyetemen mindössze hét besúgó működött - ugyanis a megelőző 3 Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság, 1956-1959. Szerk.: Stefano Bottoni, Pro-Print, 2006, Csíkszereda. 21
