Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 10. szám - Kántor Lajos: Golyószórásban (Szilágyi Domokos, közelből)

- Mit tudnak, Domi? (Azt persze kérdezés nélkül is tudtam, hogy Szilágyi Domokos kikről beszél.)- Mindent, tanár úr - mondta a fiú vontatottan -, a legapróbb részletekig - s valami köszönésfélét mormolva kiosont. Magatartása attól a naptól kezdve megváltozott. Szemmel láthatóan került, de elkerülte kollégáit is. A legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy rövid időn belül és minden magyarázat nélkül kategorikusan szakított Várady Emesével, egy igen értelmes másodéves magyar szakos lánnyal, akivel pedig két éven át a legzavartalanabb barátságban élt. 1958 októberében Várady Emesét kizárták az egyetemről meg nem felelő politikai magatartása miatt."

Varró János (akit majd 1958 augusztusában tartóztatnak le, és hat évet ül börtönben, akárcsak Dávid Gyula és Páskándi Géza) itt alighanem saját történetet kreál Szilágyi Domokos vélt szervezői tevékenységéről („előreláthatóan három vezetőgarnitúrát hoztak létre..."), holott az az elhihetőbb, amit ő írt haza 1956. november 16-án szüleinek: „Ilyenkor az ember négyszer gondolja meg, amíg lépik egyet." Ezzel a levélbeli önfigyelmeztetéssel cseng össze az is, amit Szilágyi Kálmán így foglal össze, egy 1956. karácsonyi, ajándékkönyvbe vésett ajánlásra emlékezve vissza: „Domi megtanulta az 1956-os eseményekből, hogy egyértelműen lázadó hangon ne szóljon. A nekem adott karácsonyi ajándék-könyvbe, Nagy Lajos Lázadó emberébe a következő dedikációt írta: »Kulinak tanulságul lázadó emberek sorsáról. Erről máskülönben még sokat lehetne mondani. 1956. karácsony« (Aztán meggondolta magát, és folytatta): »Lázadó emberek nem könnyen nyugosznak - még ún. társadalmi átalakulások után sem. Nagy Lajos ilyen volt, próbált becsületes maradni. No, most hagyjuk. 56.dec.25. Domi«" (Sz. K. megjegyzi, hogy bátyja már Kolozsvárról felírta számára az ajánlott irodalomlistájára A lázadó embert.)

Hogy számon tartották a Szekuritátén, amit Szilágyi Domokos az évfolyamtársai előtt mondott, arról titkosszolgálati följegyzések tanúskodnak. Az 1957. május 18-i kihallgatási jegyzőkönyv például azt rögzíti, hogy 1956 októberében Szilágyi Domokos nem értett egyet az ellenforradalmi minősítéssel, az elesettek emlékére gyászszalagot hordott kabátja hajtókáján, énekelte a magyar himnuszt és különböző magyar „nacionalista" énekeket, ellenséges, szovjetellenes magatartást tanúsított, nem értett egyet Kádár János kormányának programjával; és az ellenséges, nacionalista megnyilvánulásait firtató kérdésekre A csodaszarvas és a Spartacus című versére utalt. (A jegyzőkönyvek, jelentések összefoglaló ismertetése, magyar fordításban, megtalálható A költő (régi és új) életei című kötet utolsó fejezetében.) Varró bizonyára téved abban is, ahogy Szisz és Várady Emese szakítását magyarázza, tulajdonképpen meggyanúsítva Szilágyi Domokost. A „golyószórásban" Szisz föltehetőleg gyengének mutatkozott, ám nem Várady Emese volt az áldozata ennek a gyengeségnek; a valószínűbb az, hogy az elsőéves (nem vele egy évfolyamon lévő!) nagy szerelme megmentéséért vállalta a nemtelen szerepet, az időleges beszervezést - és Várady Emese barátnőjéről, a Páll Lajos menyasszonyának számító Péterfy Irénkéről jelentett, többek közt; Emese pedig az egyetemi kizárással „megúszta" 1956-os magatartását. Szisz tette (ha így volt) persze nem menthető, de magyarázható. (Minderről sem a családi, sem a baráti levelekben nem hogy említés, de még sejtetés sem található.)

Ami a Bukarestbe költözést illeti: Pécsi Györgyi eldönthetetlennek véli, hogy Szilágyi Domokos az egyetem „félbehagyása" után miért költözött Bukarestbe: „A fővárosi léttel a centrumba való bekerülés vonzotta-e, az érvényesülés könnyebb lehetősége, vagy valóban főleg abból a szűk légkörből lett elege, amelyet Kolozsváron tapasztalt, avagy a tett színhelyéről való egyfajta menekülés motiválta-e döntését. írói karrier szempontjából nem volt mellékes, hogy a támogatott Bukarestben indul-e pályája valakinek, vagy a helyi, korlátozott autonómiájú centrumban." (Hasonló jellegű utalása Páskándira eleve téves; Páskándi Gézának a börtön után kényszerlakhelyként jelölték ki Bukarestet.) Nos, mintha itt Pécsi Györgyi a Budapest-vidék komplexumot tekintené érvényes romániai (erdélyi) magyar párhuzamnak, ráadásul pedig a Szilágyi Domokos természetétől idegen karrierépítés kísérletét feltételezi. Véleményem

67