Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 7-8. szám - Rettegés a ráérő időtől (Beszélgetés Fliegauf Benedekkel)

nem azt jelenti, hogy muszáj meghalni. A szépség éppen abban rejlik, hogy oké, nem akartunk erre a bolygóra jönni, viszont ha akarunk, bármikor elmehetünk. Aki ezt egyszer megérti, az nagyon szeretne itt maradni egészen az utolsó pillanatig. Éberen.- Ha nincs valóság, akkor mégis miről érdemes beszélni a filmekben? Egyáltalán érdemes? És ha igen, akkor milyen filmnyelvet tudsz elképzelni, ami egy „nem létező" valóságot láttat?- A valóság legfontosabb tulajdonsága, hogy nem létezik. Ez a gondolat szerintem egyfajta alkotói minimum. Annál az alkotónál, aki hisz az objektív valóságban, és elvei vannak, amikhez ragaszkodik, és ítéletei, amiket kihirdet, ott csak reménykedni lehet, hogy itt-ott elvéti, és nem figyel oda. A koncepció „szüneteiben" megláthatjuk azt, amit igazán nézni érdemes: a parttalanul áradó létezést.- A „parttalanul áradó létezés" filmjéről egy villamosmegállóról készült „mozi" jut az eszembe, amit rögzített kameraállásból vettek fel és vágatlanul vetítettek. Gyönyörű film, viszont bukott alkotás, ha a nézettségi mutatót és a bekasszírozható pénzt tekintjük, ugyanis nincs (eladható) története. Ezzel szemben a mai mozik végletekig kihegyezett történetekkel operálnak, és ez pontosan a parttalanság ellen dolgozik. Te hogyan állítod fel a parttalanság és a történet viszonyát a majdani filmjeidben ? [magyarán: milyen lesz a jövő Fliegauf-mozija?] Esetleg találkoztál már ilyen filmmel, ami számodra példaértékű?- Enyedi Ildikó filmjeit említeném. Az ő filmjei megfejthetetlen titkok számomra. Hiába elemzem őket, nem tudom kitalálni, hogy működnek. Ott van például a Téli hadjárat című kisfilm. A végén van egy snitt. Egy pingvin a jégpáncélon totyog, távolodik tőlünk, és közben szól a narráció. Azt a snittet egyszerre hatja át valamifajta evolúciós borzongás, szeretet, gyengédség és valami önfeledt pofátlanság. Tőle rengeteget tanulok. Remélem, az eredmény látható lesz a filmjeimben.

117