Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Kőszeghy Péter: Balassi Bálint Báthory István udvarában
A török politika egészen pontosan az elvártaknak megfelelően cselekedett: bármelyik nagyhatalom - különösen a Habsburgok - újabb térnyerését elfogadhatatlannak tartotta, mivel az egyet jelentett volna a közép- és kelet-európai erőegyensúlynak a törökök rovására történő megváltozásával. A lengyel királyválasztó szejm előtt csakhamar megjelenő török küldött határozottan leszögezte: a porta csak azt tudja elfogadni, ha a Piastok közül Jan Kostka vajdát, vagy III. János svéd királyt, vagy Báthory Istvánt választják meg a lengyelek királyuknak.69 Ez már jobb pozíció, de egyrészt kérdés, hogy a lengyelek figyelembe veszik-e a török intést,70 másrészt nem érdemes harmadiknak lenni ott, ahol csak az elsőt jutalmazzák. A Bekes-lázadás leverését követő konszolidáltabb hónapokban, 1575 második felében, mind a Zborowski fivérek, mind a lengyel viszonyokat jól ismerő Giorgio Blandrata (aki korábban I. Zsigmond második feleségének, Bona Sforzának volt az orvosa) költséget és fáradságot nem kímélve agitált Báthory mellett. Hátravolt még az alsóházi szavazás. A köznemességnek a Habsburg-házi király elfogadhatatlan volt: Cseh- és Magyarország példája mutatja, hová juthat egy ország, ha a Habsburgok uralják - hangoztatták.71 A vajdaságonként! szavazást elvetve, a köznemesség egy tömegben tanácskozott. Legszívesebben nemzeti királyt választottak volna, de nem tudtak dönteni a három szóba jöhető jelölt között, illetve a jelöltek nem vállalták a királyságot. Végül, több hét után, az forrósította fel a hangulatot s katalizálta a döntést, hogy a gnieznói érsek-prímás, a 73 éves Jakub Uchanski 1575. december 12-én bejelentette: Maximilián császárt kikiáltotta Lengyelország királyává.72 A köznemesség ezt nem fogadta el, olyannyira nem, hogy a döntés megváltoztatására fegyveres harcot is kilátásba helyezett. Ebben a helyzetben mind Tyczynski vajda, mind Zamojski sztaroszta (Jagelló) Annát ajánlotta a trónra, Zamojski olyan változatban, hogy a koros és csúnyácska hölgyet egyrészt királynővé kellene választani, másrészt gyorsan férjhez adni. Az ötletnek sikere volt. Csak éppen a főszereplőt, a férjet, azaz a leendő királyt nem döntötték még el. Ekkor javasolta egy Stanislaw Szafraniec nevű képviselő Báthory Istvánt. S végül is ez lett a köznemesség döntése. Ha Báthory már nős, szóba sem kerül. Az 1575. december 12-i szenátusi döntést, hogy Lengyelország választott királya Miksa, december 14-én követte a köznemesség válasza: Lengyelország választott királya - ameny- nyiben a feltételekre felesküszik, s az idősb hölgyet feleségül veszi - Báthory István. Lengyelországnak mintegy két évig nem volt királya, most két nap alatt eggyel több lett a kelleténél: a politikai harc folytatódott. A főnemesség Miksa császárt, a köznemesség Báthoryt támogatta. December 22-én a koronamarsall, immár másodszor, újra Miksa császárt kiáltotta ki Lengyelország királyának, ugyanaznap az udvari marsall, Andrzej Zborowski, immár másodszor, újra Báthoryt kiáltotta ki Lengyelország királyának. A lengyel főnemesség és főpapság egy része mindent elkövetett, hogy megakadályozza 69 Szádeczky, 1887,163.; Gebei, 2001. 70 A Szejm teljesen figyelmen kívül hagyta. 71 Magyarország veszte gyakori érv a lengyel politikában. 1575. december 10-én a lengyel nemesi küldöttség szónoka, Zamojski, azzal példálódzik a császár megválasztása ellen, hogy a Habsburg- uralomból csak az ország romlása származhat, lám, minő szakadás ment végbe a hatalmas Magyarországon is! Ok nem akarnak a magyarok sorsára jutni, nekik nem kell idegen király! Szádeczky, 1887, 229; Báthory 1576. jan. 12-én azzal inti a császárpárti lengyeleket egyezségre, hogy úgy járhatnak, mint a Pannon nemzet. Szádeczky, 1887,251. Báthory krakkói követei is azzal érvelnek, hogy a Habsburgoktól nem lehet mást várni, mint a temetővé változtatott szerencsétlen Magyarország siralmas sorsát. Szádeczky, 1887, 291. 72 A kortárs Reinhold Heidenstein feljegyzése a királyválasztó gyűlésről. Nagy László, 1996, 133. 70
