Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 7-8. szám - A Nulladik óra (Beszélgetés Jánossy Lajossal)

A Nulladik óra

Beszélgetés Jánossy Lajossal- Mi jut eszedbe, ha azt mondom: ráérő idő?- A József Attila Gimnáziumban, ahova jártam, hamar kialakult a délutánok rendje; amikor véget értek az órák, az iskola környéke, mindenekelőtt a Feneketlen-tó volt a szabad idő terepe. A hatodik óra befejeztével az Ernő nevű hentesnél indult, forró kolbászzsírban megmártott, mustárral megfejelt zsíros kenyerekkel, a legtöbbször a park bokrai közé húzott padokon, vörös- és fehérboros palackokkal felszerelkezve folytatódott, és a történelem, illetve a művészet eget verő kérdéseiről zajló beszélgetésekkel telt kora estig. Pénteken és szombaton a gimnázium első éveiben alternatív koncertek, később a Zeneakadémia, Péterfy Gergővel és Simon Balázzsal. És mind eközben, mellett, után és előtt az elsősorban alsórendű kocsmák; a borozók: pl. az Izsáki és az Egri gödör, a presszók: pl. a Don kanyar, a budai sörözők: pl. a Kisvigadó és az Avar. Simon Balázs költő volt, három évvel ezelőtt halt meg. Akkoriban angyali és ördögi lény, megszállott és megszálló, tomboló tehetség és önző kisgyerek, tébolyodott és a végletekig logikus elme, akivel ha csak egyszer is találkozott az ember, többé nem felejtette el. Péterfy AB oldal című könyvét ajánlom elolvasni annak, aki róla és erről az időszakról valamit tudni akar. A Nulladik óra című kötetemben én sem hagyhattam szó nélkül - az egyik elbeszélés központi alakja ő.

Volt időszak, amikor esténként nem mehettem el otthonról, a kettes átlag felé zuhanó úgynevezett tanulmányi eredmények indokolták a szülői döntést. A szobafogságom alatt a korlátozott, a helyhez kötött időt is szabad időre lehetett váltani: sok mindent, válogatottan jó könyveket olvastam válogatás nélkül, a megértésnek, így visszatekintve, nyilván egy teljesen más szintjén, mint ahogy azt akkor az ember önhitten és gőgösen gondolta, de kétségtelenül kíváncsian, elszántan, büszkén, elkötelezett melankóliával. Thomas Mann-nak van egy elbeszélése, a Zűrzavar és kora bánat; erről az időszakról ez a cím jut eszembe; minden szó, mondat és gesztus, barátság, szerelem és harag, minden könyv, zene és kép mitologikus erővel, tehát hősies pátosszal és lélegzetelállító emelkedettséggel bírt. Mert szinte minden először van. Minden beavatás, szertartás és misztérium. Ennek ellenére, ha olyan valakivel találkozom, akivel azóta elvesztettük egymást, megakadt valahol a közös történet, nem erőltetem a beszámolókat, mert előbb-utóbb, a családi és munkahelyi hercehurcák számbavétele után ott kötünk ki, hogy emlékszel, amikor a nagy szünetben... Nem zárkózom el okvetlen, de olyanok ezek, mint a veteránta39