Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 7-8. szám - „Mitől lenne szabad?” (Beszélgetés Sári Lászlóval)

„Mitől lenne szabad?"

Beszélgetés Sári Lászlóval- Mi jut eszedbe, ha azt mondom: ráérő idő?- Szabad idő! - Mitől lenne szabad? Mitől független az idő? Már maga a fogalom is képtelenség, lehetetlen elgondolás. Semmi sem szakadhat el az időtől, főleg mi magunk nem szabadulhatunk tőle. Talán csak a halálunk teremt szabadabb viszonyt az idővel, de ebben sem vagyok egészen biztos. Hiszen a nemlét is időben történik. Se élve, se holtan nem ússzuk meg tehát az időt. Ha létezne szabad idő, akkor azokban a pillanatokban, percekben, órákban vagy években, amikor ő lenne, mi nem léteznénk.

Hétköznapi, köznyelvi jelentésében pedig azért képtelenség, mert nem igaz, hogy az emberek csak munkaidőben látják el magukat kötelező feladatokkal. Akinek nincs dolga, miután a munkaideje letelt, arra nézve manapság életveszélyessé válna a „szabad" idő. Ezért aztán nem is hagy magának ilyet, nem kockáztat. Ha a körülményei nem engedik, hogy akcióprogramokkal (fitnesz, wellness, sport, álsport, zabálás, egyéb) töltse ki az életét, megőrül, mert nem tud magával mit kezdeni. Elég egy hosszú hétvége, és teljesen kiborul, ha nincsenek feladatai, ha nincs „jó programja". De még a rossz program is jó, mert addig se kényszerül szellemi és érzelmi működésének ismeretlen pályáira, ahol eltévedne. Ha nem tevékenykedne megszokottan és örökké, a tűnődés, a gondolkodás idegen világába tévedne, ahol magában és a környezetében is sok olyasmit látna meg, ami zavarba ejtené. Ez veszedelmes számára, olykor egyenesen öngyilkosság. Milyen jó, hogy amíg a munkahelyén serénykedik, elkerüli ezeket a veszélyeket. Bolond lenne éppen a „szabad" idejében belesétálni a szellem és az érzések csapdáiba. Pedig nem rossz játék a heverészés, a tűnődés, nem bolondság feltenni magunknak megválaszolhatatlan kérdéseket. Valójában ez az egyetlen, ami megmenthet minket a bárgyúságtól, a munka és a szabadidő-programok elhülyítő hatásától. Ha jól belegondolunk, a tétlen szemlélődés, álmodás a legméltóbb emberi tevékenység. És a legolcsóbb is. Na és ilyenkor tart bennünket legkevésbé rabságában az idő.

Agyonütni az időt - ez ma a legfontosabb tennivaló.

Ha a wellness jellegű akcióprogramok után netán még maradna valamennyi agyonütésre váró szabad időnk, akkor mondjuk, elmehetünk egy moziba. Egy hosszú filmmel elég jól agyonüthetjük az időt. (Talán azért is olyan hosszúak mostanában a filmek, hogy ez mindig jól sikerüljön.) De mivel nem azért megyünk oda, mert érdekesnek, izgalmasnak gondoljuk megismerni mások elképzeléseit a világról, így ez valóban unaloműzés csupán. Ám hatékony és veszélytelen

5