Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Lengyel András: Az „esernyőjét elhagyó öreg tanár” és József Attila

adj, ő nagyon szórakozott ember. Most is a Századunk asztalánál felejtette fekete esernyőjét. Meg azt is elfelejtette, hogy minden hétfőn fölhívom telefonon, hogy látogatásomat megbeszéljük, de mindig kitolódik a jövő hétre. Most legújabban hétfő délutánról van szó, hétfőn megyek hozzájuk estefelé, ha addig közbe nem jön valami" (JAlev 312.).

Ez a látogatás - talán Márta háborgásától is motiváltán - végre realizálódott: október 22-én a költő eljutott Erdősékhez. Ezt József Attila aznapi keltű, de valójában mint a keddi napra való utalás alapján a kutatás tisztázta, 23-án írott leveléből tudjuk. A látogatásról adott beszámoló, nagyon jellemzően, ez: „Fönn voltam Erdőséknél, elbeszélgettünk a diákok tüntetéséről. A családi bajokat (már nem is bajaim) is elmondtam, hiszen úgy vettem észre, hogy négyünk közül (Makai, Etus, Lucie, én) csupán én voltam egyedül őszinte. Ez utóbbit ugyan nem mondtam él, de ez is elég ok arra, hogy rájuk való tekintet nélkül könnyítsék magamon. Már lényegében és elemeiben is túl vagyok az egészen" (JAlev 314.). E pár sor nyilvánvalóan nem jegyzőkönyvi részletezettségű és pontosságú helyzetrögzítés, a költő itt nem a társalgás menetét rekonstruálja, hanem arról ír, ami ekkor leginkább foglalkoztatta: „családi bajairól". De éppen ez a tény az igazán beszédes számunkra. Ez a családi konfliktus ugyanis különösen súlyos volt, ekkor derült ki, hogy Makai Ödön - feleségének, „ Lucie "-nek húgával, azaz - Etussal is összeszűrte a levet, s a négy ember viszonya teljesen fölborult, majd átrendeződött. Az a tény tehát, hogy erről a kínos és egyáltalán nem kirakatba való ügyről, amelyről még Mártának sem szívesen írt a költő, kipakolt Erdősnek, arra vall, valamiért megnyílt előtte. Föltételezhető tehát, hogy ekkor, de nyilván más alkalmakkor is egyebekről is, eszmét cseréltek.

S a közös téma, amiről a magántermészetű dolgokon túl ismeretségük során leginkább beszélgethettek, érdeklődésük közös eleme, a filozófia lehetett. Ez már csak azért is állítható, mert Erdős évtizedek óta publikált e tárgykörben: Ernst Mach nevezetes művének, Az érzetek elemzésének magyar fordítását pl. csak kevéssel előbb, 1927-ben tette közzé a Filozófiai írók Tárában, s e kötethez alapos bevezetést is írt. József Attila pedig, mint már utaltunk rá, ekkor dolgozott A művészetek metafizikája című tervezett doktori disszertációján. S hogy mindez nem pusztán spekuláció, maga József Attila árulja el, aki Ady-vízió című nevezetes írásában (A Toll, 1929. aug. 18.) egy helyen - bár név említése nélkül - félreérthetetlenül Erdősre utal. „A gondolat, mint jelenség - írja az Ady-vízióban -, valóban lélektani tény, azonban valamikor olyan szelek is fújdogáltak, hogy a gondolat csupán az ítélet valósága, az ítéletet abban az elfeledett kertben is megvizsgálhatni, hogy nem fontos, ki gondolta, ám lényeges, hogy foglal-e magában érvényességet. Talán a technikai haladásnak tudható be, hogy minderre csak esernyőjüket elhagyó és megátalkodott öreg tanárok emlékeznek, de a következtetések érvénye még így is személytelen" (JATC 1/1:160.). A költő 1928. október 20-i, már idézett levele ismeretében nem lehet kétséges, hogy itt -bár anonimizálva - Erdősnek a Századunk asztalánál feledett „fekete esernyője" bukkan föl. Ő az Ady-vízió „esernyőjüket elhagyó és megátalkodott öreg tanárai"-nak modellje.

A dologban, persze, egyáltalán nem az esemyősztori az érdekes. Figyelmünkre sokkal inkább az méltó, hogy a József Attilát ekkoriban, 1928-29-ben foglalkoztató filozófiai problémákra szerinte immár csak ezek az „öreg tanárok emlékeznek": ők képviselnek egy számára fontos filozófiai tradíciót. Ez pedig több következtetés levonására is lehetőséget ad. (1) József Attila, legalább hozzávetőlegesen, ismerte az „esernyőjét elhagyó öreg tanár" vélekedéseit a filozófia némely alapkérdéséről, s (2) legalább egy dologban egyezett is véleményük.

Ha mindezek után arra a kérdésre próbálunk választ találni, hogy a filozófiai irodalomban tájékozódó József Attila mi mindent ismerhetett meg Erdős Lajos révén, nyilvánvalóan elsősorban Erdős művei közt kell keresgélnünk. Ez, persze, Erdős munkásságának föltáratlansága miatt egyáltalán nem könnyű, de némi támpont azért így is kínálkozik.

108