Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Ferdinandy György: Captain Frank Nosti (Egy ’56-os magyar diák életútja)
végéig egy zacskóval a nadrágomban fogok járni. És állandóan csorog belőlem a vizelet. Közben persze dolgoztam tovább. Emlékszem, New Yorkban valami gond volt az egyik hajtóművel. Mondják nekem, hogy negyven perc, nem érdemes kiszállítani az utasokat. Kimentem az előtérbe, hogy megmutassam magam, ezt mindig így csináltam, ha baj volt. Ahogy ott beszélgetek az utasokkal, volt közöttük egy radiológus, és ez azt mondja: - Nem igaz, hogy operálni kell, mert a besugárzás eredménye egy az egyben ugyanaz. És nem jár vele inkontinencia. Nem volt vitás, hogy melyik módszert választom. Visszamentem Németországba, megkaptam a besugárzásokat. A baj csak az volt, hogy közben nem engedtek dolgozni. Elvették az orvosi könyvemet. Emlékszem, akkor nagyon megrémültem. Ha nem engednek többé repülni, mi lesz akkor velem? Pedig voltak más bajok is. Például, az impotencia. Persze hatvan felé ez már nem olyan nagy tragédia, de hát ha az embernek húszéves felesége van! És különben is, a stewardessek nélkül nem tudtam elképzelni az életemet. Mindegy, nem részletezem. így ért véget a második házasságom. Elég rondán ment el ez az Angela. Nem mondhatom, hogy észre se vettem, de engem akkor az orvosi könyvem sorsa izgatott. Nagy baromság volt, hogy nem akarták visszaadni. Ha nem áll fel a fütyim, akkor már nem tudok repülni sem?! Igaz, hogy néha egy kicsit rosszul éreztem magam, de inkább valami kis gyengeség... Mert én aktív maradtam továbbra is. Mindenesetre volt időm elgondolkozni az életemen. Szerencsés ember voltam, legalábbis ezt mondta az egyetlen barátom. De hát akkor ez a betegség? Biztos voltam benne, hogy mint mindig, ebből a kátyúból is kilábalok. Vegyük csak azt, hogy több mint negyven évig repültem, és nem történt velem semmi baleset. Az, hogy mekkora felelősség, ha valaki két-háromszáz ember életét tartja a kezében, nekem soha eszembe se jutott. Legfeljebb néhány apróság. Egyszer egy gépmeghibásodás, San Franciscóból Honoluluba. Minden rendben volt, csak a leszállás után éreztem, hogy erősen húz bal oldalra a gép. Sikerült egyenesben tartani, lefordultunk a kifutóra. Ott hívtuk a műszakiakat, ők mondták, hogy az egyik oldalon mind a négy kerék le van radírozva, lapos. Ezekben a kerekekben van egy olvadó dugó, azért, hogy ha nagyon felmelegednek, akkor az kiolvad és leengedi a nyomást. Ez volt az első ilyen élményem. A másik már Berlinben: a felszállás után meghibásodott az egyik hajtómű. Ez volt az utolsó járatunk, mentünk haza. Az lett volna a helyes eljárás, ha megfordulunk, de hát én úgy döntöttem, hogy megyünk tovább. Már félúton voltunk, amikor bejelentettük, hogy leállt a hajtómű, mert ezt azért be kell jelenteni. Az utasok nem is vettek észre semmit, a három hajtómű hátul van a 727-esen. Minden baj nélkül hazaértünk. Máskor az egyik kompresszorlapát kiszakadt és beleállt a gép aljába. Nem vesztettük el a légnyomást, mert a csomagtérbe tört be. De hát bemehetett volna az utasfülkébe is. így senki észre se vette, leszálltunk, hazamentünk. Nem hisz- tiztem az ilyen apróságok miatt. 88
