Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Ferdinandy György: Captain Frank Nosti (Egy ’56-os magyar diák életútja)

főbe lőnek. így lettem commander (kapitány), noha soha nem voltam katona. Viszont a katonai irodákba, ahol az időjárás-jelentést kaptuk, nem engedtek be angol állampolgárságom meg persze a magyar származásom miatt.

így múlt el öt nagyon kellemes év. Megkaptam az amerikai útlevelet, mehettem, tíz év után, haza is. Amikor 1965 tavaszán a Panam beindította a budapesti járatot, felkértek, hogy én repüljek elsőként Budapestre. így azután az első Panam gép magyarul rádiózott az irányításnak! Az a ferihegyi fogadtatás az egyik legkedvesebb emlékem marad.

9.

Elfelejtettem mondani, hogy amikor 1966-ban elkezdtem repülni a Panamnál, sikerült egy gyereket csinálnunk. A Veronique már Panam-gyerek lett, októberben született.

Ez az egyik oka annak, hogy öt évig ott maradtunk San Franciscóban. A feleségem nyitott egy ilyen ajándéküzletet, hozott Magyarországról népi hímzéseket. Ketten is jártak-keltek tömött kofferokkal, mert a magyarországi utakra egy barátunk felesége, a Magda is vele ment. Lettek barátaink, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, házaspárok, akik Berkeley-ben tanítottak. Mindig, mindenütt csak magyarok.

Kimberly, ha valamibe belevágott, szabályosan megőrült. Se nem látott, se nem hallott, úgyhogy ez a bazár, vagy minek nevezzem, egyre jobban az idegeimre ment. A másik, hogy a lányom már rövidesen iskolaköteles lett volna, és a mi negyedünk, Milly Valley iskoláiban, amint az ilyen gazdag negyedekben szokás, keményen drogoztak a gyerekek.

Sok ilyen apró dolog volt, amiért vissza akartam jönni Európába. De a legtöbbet az nyomta a latban, hogy ennyi sok év után se tudtam megkedvelni az amerikaiakat. Az egész amerikai életformát, a hozzáállásukat, a modorukat. Mindig irritáltak egy idő után, társaságban és a munkahelyemen. A hangjukkal, meg azzal, amit pofáztak. Szóval mindennel, nehéz ezt megmagyarázni. Onteltek voltak és buták. Bunkók, egészen egyszerűen.

Megtudtam, hogy a Panamnak van Berlinben egy bázisa, ahol rövid utakat lehet repülni. Az angol volt az egyetlen nyelv, amit megtanultam, de hiába, sem Angliában, sem Amerikában nem éreztem soha jól magam. Úgy döntöttem, hogy visszajövök Európába, ha törik, ha szakad.

Berlinbe hiába próbáltam átkerülni, ott soha nem volt üresedés. A másik lehetőség az volt, hogy Európában élek és Amerikában dolgozom. Csak hát hová menjünk? A feleségem nem akart se Franciaországba, se Németországba. Végül is egyetlen hely maradt: Lisszabon. Átköltöztünk Portugáliába. Lisszabonban felültem egy gépre mint utas, elrepültem New Yorkba, ahonnan másnap megkezdtem a saját légi utamat. így dolgoztam.

Később lett egy olyan járat, hogy New York-Lisszabon-Barcelona-Nizza és vissza. Ez egy ötnapos út volt, minden alkalommal két éjszakát otthon töltöttem, és két ilyen úttal le volt tudva a hónap. Mondanom sem kell, hogy ez volt a kedvenc járatom. Ráadásul az otthon töltött napokért kaptam egy elég nagy úgynevezett kártérítést.

85