Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Ferdinandy György: Captain Frank Nosti (Egy ’56-os magyar diák életútja)
Később, mikor már tudtunk angolul, nem voltunk olyan érdekesek. Olyanok lettünk, mint a többi idegen. Meg aztán meg kell mondjam, hogy ezekben a családokban sajnos elég csúnyácskák voltak a lányok. Én is a magam erejéből, utcán át szereztem az első szerelmemet. Félig ír, félig lengyel lány volt. Az első olyan nő az életemben, aki szó szerint megőrült a férfiakért. Nagy szerencsém volt vele. Már lent az utcán is ő kezdeményezett. Hogy mi mindent csinált velem! Amit csak tudok, tőle tanultam. No mindegy, nem részletezem. így veszítettem el a szüzességemet, huszonegy évesen. Minden angolul ment körülöttünk. A tanfolyam, a családi élet, a lányok és a felfedezőutak. A Róma kávéház volt az egyetlen kivétel, este ott találkoztak a magyarok. Én az angolon kívül megtanultam vezetni is. Akkor még nem volt jogosítványom, és nem vezettem csak azt a kis buszt, amit megcsaptam a forradalom alatt. Volt ott a magyarok között egy srác, akit egy orvosnő fogadott be. Később el is vette feleségül, de már akkor is használhatta a kocsiját. Ez egy Morris Minor volt, és az a fiú kölcsönadta nekem. Hogy hogyan lett jogosítványom? Egyszerűen. Bementem a British Automobil Clubhoz, és kértem tőlük egy nemzetközi igazolványt. Azt mondtam, hogy az enyém otthon maradt. Ezeknek meg eszükbe sem jutott, hogy nem mondok igazat. Kiállították a nemzetközi jogosítványt, ennek alapján kaptam később az amerikait, azután pedig a németet, úgyhogy én a mai napig vizsga nélkül vezetek. Ez a gyerek, a Mónos, később arisztokratának léptette elő magát. Amikor 20 évvel később Oxfordban jártam és felkerestem, ki volt téve a kapura a címer és a „baron Monos". Azóta meghalt szegény, ma már mindegy, hogy mit ügyeskedett. Tehát augusztusban levizsgáztunk. Beiratkoztam, kezdődhetett az egyetem. Beköltöztem a kollégiumba, nem kellett tovább ennem a Lady Pars kotyvalékait. Az ösztöndíjunk, a harminc font aránylag kevés volt. Ott ettünk, ahol tudtunk, vagy ahol kaptunk. De én, szerencsémre, felfedeztem az indiai éttermeket. Egy kis koszos vendéglőbe jártam, megettem egy curryt, hozzá egy tányér rizst meg egy paratát, egy ilyen lángosszerű kenyeret, és az egész, egy kólával, belekerült két és fél schillingbe. Ott, az indiaiaknál tanultam meg, hogy nem csak a magyar konyhában vannak ízletes ételek. 5. Általános mérnöki karra jártam, később épületgépész lettem, mert ehhez kellett a legkevesebb tudás. Csöveket könnyű számolni anélkül, hogy az ember nagyon elszúrná a dolgokat. Közben dolgoztam is, kiegészítettem az ösztöndíjamat. Hajnali négykor keltem, tejet szállítottam, leraktam az ajtók elé. Máskor egy rokkantkórházban tologattam a nyomorékokat. Csak a repüléssel nem volt szerencsém. Volt valami kadétiskola Cidlingtonban, a Royal Air Force vezette a tanfolyamot. De én nem voltam angol, és idegeneket 76
