Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (6. rész)

- Egy fotelban ült leeresztett fejjel, lefelé nézett, a padlóra. így lehetne összefoglalni az ember életének történetét: gyerekkorunkban fölfelé nézünk - mert a gyerek így néz a szüleire, a felnőttekre. Aztán az érett, ereje teljében lévő ember egyenesen, maga elé néz. Végül az idős, távozni készülő ember leengedett fejjel a földet, a padlót bámulja. Fölfelé - előre - lefelé: ez az emberi élet története - mondja Wajda.

Ezra Pound - az utóbbi harminc évben nem írt, mert egyre ritkábban érték egyre gyöngébb belső impulzusok.

Kula - törzsek közötti kapcsolat, csere.

Vannak kultúrák, amelyekben a Másokat egyszerűen nem tekintik embereknek. Hogyan lehet akkor párbeszédet folytatni velük?

A harmadik világ emberei nemcsak azt érezték, hogy uralkodnak fölöttük, hanem azt is, hogy lebecsülik őket.

Malinowski: önmagunkat a Mások, a másmilyen emberek által értjük meg. Ám az ő világuk megértése, a velük való kapcsolat csak úgy lehetséges, ha alámerülünk abba a világba.

Á legnagyobb gond itt az, hogy általában nem közvetlenül találkozunk a másmilyen emberrel, nem saját tapasztalataink alapján alkotunk róla véleményt, hanem másoktól származó sztereotípiák alapján.

Az aztékok azért háborúztak, hogy foglyokat szerezzenek, akiket aztán föláldoztak isteneiknek. A háborút tehát sorskérdésnek, a megmaradás feltételének tekintették, mivel az élet forrása a nap volt, a nap viszont az emberi vérből merítette energiáját.

Az ember ijedős teremtmény. Legkönnyebb benne előhívni a veszélyérzetet. A félelem pszichózisa: ez tör ki leghamarabb a tömegben, mert a félelmet mindenki közvetlenül a bőre alatt érzi.

Csak a szilárd identitású ember tud félelmek, xenofób komplexusok nélkül megnyílni a Mások előtt. Az ilyen nyitottság ugyanis egészséges önértékelést, akaratot és bátorságot igényel. A másik, a másmilyen emberről olyan filozófusok írtak, mint Ebner, Buber vagy Levinas. Ferdynand Ebner (1882-1931) a párbeszéd-filozófia egyik megalkotója volt. Azt írta, hogy az ember beszélő lény, aki a szót Istentől kapta. Ez az Isten, állítja Ebner, minden beszélgetés rejtett partnere, ezért a beszélgetésben elhangzó szavak szakrális természetűek. Az emberi lét szerinte a párbeszédre épül, az ember ugyanis nem autonóm lény, ezért a magány mindig szenvedést okoz neki. Martin Buber (1878-1965) a maga párbeszéd-filozófiáját az 1923-ban publikált Én és te című terjedelmes esszéjében fejti ki. Buber azt állítja, hogy az ember a Másikkal való találkozásban realizálódik, s az ilyen

55