Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (6. rész)
tói, ettől a történettől, ettől a személytől. Olyan hangulat vett rajtam erőt, mint amikor egy hozzánk közelálló valakitől kell elbúcsúznunk. Tudatában van valami megfoghatatlannak. Az angol nyelv ereje: azonnal nevet ad az új jelenségeknek. Az újságírásban például legutóbb olyan fogalmakat vezettek be, mint a literary journalist vagy a narrative journalism. 2004 augusztusának végén néhány napot a mazóviai Zewt^gi faluban töltök. Szembeszökő itt a teljes közöny, a tudatlanság, az érdektelenség azzal kapcsolatban, ami a nagyvilágban, Lengyelországban és külföldön történik. Az emberek nem kíváncsiak arra, mi zajlik falujuk vagy városkájuk határain túl. Ha megkérdezzük őket, vállrándítás a válasz, nem érdeklik őket ezek a dolgok. És az a néhány ember, akihez valamiképpen eljutnak a világ hírei? Meghallgatják azokat, de úgy, mintha távoli, idegen bolygóról, az elképzelhetetlen kozmoszból érkező jelek volnának. A riporterbe oltott Joseph Conrad: Norman Sherry két könyve — Conrad nyugati világa és Conrad keleti világa - is bizonyítja, mennyire a személyes benyomásokra, élményekre, az utazások során gyűjtött dokumentumokra, másoktól hallott beszámolókra épül a conradi életmű, vagyis arra, ami a riport alapanyagát, nyersanyagát jelenti. A sötétség mélyén, A szigetek száműzöttje, A félvér, Az árnyékvonal számos, gyakran oldalakra rúgó részlete megfelel a legkiválóbb irodalmi riport kívánalmainak. Ugyanígy számos riportelem található a világhírű kultúrantropológus, Bronislaw Malinowski műveiben: az Argonauts of the Western Pacific (Déltengeri argonauták) címűben és Naplójában. Képzelet és érzékenység - erőteljesen összekapcsolódó, egymástól kölcsönösen függő tulajdonságok. A gazdag és élénk fantázia kifinomult érzékenységből születik, ez teszi, hogy a képzelet a legfinomabb hatásokra is érzékennyé válik. Kierkegaard említést tesz Naplójában korának zavaros állapotáról. Történik mindez 1847-ben, s manapság ugyanezt mondjuk mi is a saját korunkról! Több mint másfél évszázadig törekedett az ember arra, hogy rendet teremtsen - mindhiába. Milyen gyönge, milyen tanácstalan is az ember! Ugyancsak Kierkegaard-nál olvashatjuk, hogy az írás önképzés, hogy egész írói tevékenysége egyúttal saját személyiségének fejlődése is, amelynek során egyre elmélyültebben töpreng saját ideája, saját feladata mibenlétéről. Minden háború után ezt kiabálják a tömegek: békét akarunk! Béke van, ez igaz, de milyen áron? Halál, sebek, szenvedések, pusztítások, rablások árán. Benyújtani a számlát a történelemnek - mennyire lesújtó, vádló aktus! 47
