Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Pécsi Györgyi: Az értelmezés zavara (Rendhagyó bevezető Szilágyi Domokos „átláthatatlan” költészetének olvasásához)
szólítása is átrendezi gondolkodásunkat - bár a sokkoló élmény közelségében egyelőre nem tudni, milyen természetű konszenzus születik a „leleplezés" utáni Szilágyi Domokos-i életműről. Egyelőre a számos - megrendült és nemegyszer túlfűtött, indulatos - megszólalás kevésbé az életművet, mint inkább az ember személyes magatartását próbálja értelmezni és pozicionálni. * 2006. szeptember 25-én, hogy az addigra már terjengő, suttogó hírek keltette további tisztázatlanságoknak elejét vegyék, a kutató, Stefano Bottoni, a költő testvére, Szilágyi Kálmán, valamint utolsó éveiben a költő élettársa, Nagy Mária a tisztázás szándékával nyilatkozatot tett közzé, melyben nyilvánosságra hozták, hogy az addig felkutatott dokumentumok alapján Szilágyi Domokos titkos ügynöki jelentéseket írt a romániai titkosszolgálatnak. A nyilatkozatot közzétevők az adott helyzetben a legtisztességesebb megoldást választották. A közlemény szerint dokumentumok alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a Bolyai Egyetem akkor másodéves magyar szakos hallgatóját, Szilágyi Domokost 1957 tavaszán, azaz 19 évesen, „Balogh Ferenc" fedőnéven ügynöki hálózatába beszervezte a romániai titkosszolgálat, a Securitate. A nyilatkozók jelezték, hogy minden további kutatási eredményt folyamatosan nyilvánosságra hoznak a kolozsvári Helikon című lap www.helikon.ro honlapján, itt, s a www. transindex.ro honlapon követhetővé váltak az eredmények. A leleplezéshez talán valamennyi erdélyi lapban hozzászóltak. Az addig hozzáférhető források ismeretében Szilágyi Domokos két, jól elkülöníthető időszakaszban írt jelentést. 1958-ban terhelő vallomást tett Varró Jánosra és Lakó Elemérre, a Bolyai Egyetem fiatal tanársegédeire, illetve Péterffy Irén egyetemi hallgatóra, akiket 1958-ban, az úgynevezett harmadik Bolyai-perben ítéltek el: Péterffy Irént 10 év börtönre, Varró Jánost 16 év, Lakó Elemért 15 év kényszermunkára. Feltételezhető, hogy „Balogh Ferenc" terhelő vallomása hozzájárult a súlyos büntetéshez. De feltételezhető, hogy semennyire nem járult hozzá, mindössze adminisztratív eszköz volt a nyilvánvalóan koncepciós jellegű perben, ügynökké való kiszemelése és beszervezése az erdélyi magyarsággal szemben végrehajtott elrettentés, megfélemlítés stratégiájának volt - talán némiképp esetleges - része, mint erre mások mellett Dávid Gyula2 is figyelmeztet: akiket nem tűnt célszerűnek, „hasznosnak" bebörtönözni, azokat más módon próbálták megtörni. A kutató, Stefano Bottoni, illetve több visszaemlékező szerint a „leleplezés" ismeretében néhány, Szilágyi Domokos életében korábban problematikusnak érzett esemény értelmezhetővé válhat. Például, hogy a költő akkori szerelme, Várady Emese ellen a hatalom ejtette a vádat, illetve, hogy magát a költőt sem hurcolták meg. Másodszor 1965-ben bukkan föl „Balogh" ügynök neve a dossziékban, s ekkor az 1963-ban hosszú börtönbüntetéséből szabadult Páskándi Gézáról - Szilágyi Domokos közeli barátja -, illetve Domokos Gézáról, 2 Dávid Gyula: Nem mentőöv és nem besúgóknak. In: Helikon, 2008. február 10. 20
