Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Gyáni Gábor: Szűcs Jenő, a magányos történetíró
a történetét. Ez kötötte le historikusunk energiáját a következő egy évtizedben. 1980-ra (más források szerint 1981-re) készült el Szűcs a maga részével, amely formai tekintetben megfelelt ugyan a kívánalmaknak (nem készültek hozzá például jegyzetek),10 ám hosszabbra sikerült a kívánatosnál. Ezért tovább dolgozott a szövegen, és ahogyan közeli barátja és kollégája, Engel Pál, a post fest kiadott kötet sajtó alá rendezője szerkesztői előszavában megjegyzi, „a fogalmazványnak kényszerű, drasztikus, ugyanakkor önmaga által is szükségesnek talált megnyirbálásával alkotta meg Szűcs 1984-re a monográfia végleges, jelenlegi változatát".11 A nyolcvanas években Szűcs Jenő idehaza szinte sztártörténésznek számított (s ekkor kezdik külföldön is nagyra becsülni), amit azonban nem a majd csupán a halála után kiadott nagy munkáinak, hanem a Nemzeti látószög melletti másik nevezetes esszéjének, a Vázlat Európa három történeti régiójáról című írásának köszönhetett. Amikor 1979-ben Bibó István meghalt, tisztelőinek szűk csoportja úgy határozott, hogy tanulmánykötetet jelentet meg a Kádár-rendszer által végig üldözött demokrata politikai gondolkodó emlékére. A szervezők közt találjuk Szűcs Jenőt is, aki a korábban és hosszú időn át őt szintén magával ragadó marxista szemléletet fokozatosan legyűrve ez időben jutott el Bibó befogadásáig. Az emlékkönyv 1981-re összeállt anyagát a szerkesztők a Gondolat Kiadóhoz nyújtották be kiadás végett, amely azonban, a felsőbb pártszervek nyomására, nem vállalta a munka megjelentetését. A végül szamizdatként kihozott Bibó-emlékkönyv egyik legbecsesebb darabja Szűcs szóban forgó történeti esszéje volt. A Vázlat különleges intellektuális erényeivel, s nem utolsó sorban a késő Kádár-éra sajátos bel- és kultúrpolitikai viszonyaival magyarázható, hogy a szöveg rövid időn belül - előbb csak szűkebb körben - mégis megjelenhetett az MTA Történettudományi Intézet szakfolyóiratában, majd önálló kiadványként egy állami kiadó jóvoltából, végül angolul egy hazai idegen nyelvű akadémiai szakfolyóiratban.12 Az esszé nemzetközi ismertségét, sőt elismertségét a kötet 1985-ös francia nyelvű párizsi kiadása hozta magával (Fernand Braudel írt hozzá előszót), melyet a tanulmány német, majd más világnyelveken történő megjelentetése követett. A nemzeti látószög elméleti-történeti bírálata Szűcs Jenő történetírói teljesítményében a szerző nemzetfelfogása, a nemzeti tudat historikumáról - empirikus történeti anyagon - kidolgozott elméleti konstrukciója számít legszámottevőbbnek. Már korai, 1963-as írása megelőlegezte markáns nézetét a nemzeti tudat történetiségéről. Szűcs ekkoriban is azt állította, hogy Nándorfehérvárt a töröktől megvédő parasztkatonákat nem a hazaszeretet 10 A formai követelményekhez vö. A Magyarország története szerkesztésének módszereiről. Történelmi Szemle, 1969/1-2. 66-82. 11 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. S. a. r., bev., jegy. Engel Pál. Bp., 1993. x. (Második kiadás: Bp., 2002) 12 Uő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Történelmi Szemle, 1981/3. 313-359; Bp., 1983.; Uő: The Three Historical Regions of Europe: An Outline. Acta Historica, 29 (1983) 131-184. 5
