Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója
Az eseményt előre behíresztelték, és mivel Juhász elfogadott költő lett saját városában, még a Szegedi Napló is - melynek ekkor már Móra a főszerkesztője! - elismerőleg nyilatkozott róla (bár a modern költőknek általában azért odamondott): „A Dugonics Társaság holnap délután 4 órakor tartja első felolvasóülését ez őszön a városháza közgyűlési termében. Tartalmas programjának legnagyobb érdeklődéssel várt pontja Juhász Gyulának, a szegedi születésű poétának székfoglalója. A kedves szavú lírikus, akinek tehetségénél csak az új írói nemzedékben szokatlanul kivételes szerénysége nagyobb, most először áll szemtől szembe szülővárosa közönségével, mely finom poézisét régen becsüli. "28 Juhász a negyedik fellépő volt a felolvasó ülésen. Elsőként Tömörkény A főúr a dohány - nyal című novelláját - a szerző aradi távollétében - Móra olvasta fel, majd két vendég előadó következett: Farkas Árpád városi mérnök a földgázról tartott előadást, őt követően Zsoldos Benő író, műfordító Híres bűnesetek című tanulmányát Somlyódy István ismertette. „Végül Juhász Gyula, az ismert poéta ült az asztalhoz. Ő a társaságnak legfiatalabb tagja, aki székfoglalóját tartotta ez alkalommal. Erre való tekintettel az ülést vezető Kovács János alelnök rendkívül meleg szavakkal üdvözölte a poétát és annak a reményének adott kifejezést, hogy a szegedi közönségnek gyakran lesz alkalma Juhász Gyula értékes művészetében gyönyörködnie. A költő újabb verseinek legszebb gyöngyeit mutatta be, melyeknek mindenike magában álló műremek. "29 A Délmagyarország híradása mellett a Szeged és Vidéke szintén az ünnepi alkalomhoz illő, méltató hangú tudósítást közölt: „A fólolvasó ülés kiváló érdekessége volt Juhász Gyulának, az országszerte méltán népszerű, kedves szegedi poétának székfoglalója. Az ő líráját, amelyben a természet és művészet szépségeitől meghatódott, finoman érző lélek és művelt elme teremt új szépségeket, - itt tapasztalhatta a finomságában is mind erőteljesebbé, a reflexiókhoz mind bensőbbé s nyelvében egyre zengőbbé tökéletesedni a közönség", amely „minden költemény fólolvasása után percekig tapsolta Juhász Gyulát, akit az elnöklő Kovács János meleg szavakkal üdvözölt a Dugonics Társaság tagjainak sorában. "30 A Szegedi Napló cikkét azonban érdemesebb külön figyelemben részesíteni, mert - az előzmények után egyáltalán nem meglepő módon - némiképp eltér az előzőektől, s másképp jellemezte Juhász költői alakját és interpretálta felvételét a Dugonics Társaságba. A felolvasóülés leírása, tehát a tudósítás hasonló eseményeket rögzít, mint a másik két laptárs: az alkalomra „ünnepi színt öltött a városháza díszterme újból, s a szegedi hölgytársaság színe-java töltötte meg az elnöki emelvény körül félkoszorúban hajló padsorokat". A Társaság elnöke és Szeged polgármestere, Lázár György betegsége miatt az alelnök, „Kovács János elnökölt, ki szép szavakkal, tartalmas, rövid beszéddel vezette be az ülést, melynek végén az utolsó felolvasót, Juhász Gyulát, ki székfoglalóját tartotta, éppen ily keresetlen, nemes szavakkal üdvözölte s fogadta a társaság kötelékébe".31 A kommentár azonban már nagyon is egyéni: „Az eszmekapcsolatnál fogva elsősorban a társaság legújabb illusztris tagjáról emlékezünk, méltatván Juhász Gyula székfoglalóját. Az értékes poéta szegedi születése volt a kapcsolat, melynek révén a társaság tagjává avatta őt, aki most néhány meleg hangú, bensőséges költeményével foglalta el székét. Juhász Gyula mint poéta régi kedves ismerősünk. Modern, és nem nyugatiaskodóan rikoltozó poéta. Benne klasszikus összhangban találkozik az újszerű a mindig művészivel. S mint ilyen, a modern poéták legkülönbje." 28 [Kisteleki Ede?:] Juhász Gyula székfoglalója. SzN, 1913. okt. 26.13. 29 A Dugonics Társaság felolvasóülése. Dm, 1913. okt. 28. 9. 30 Juhász Gyula székfoglalója. A Dugonics Társaság fólolvasóülése. SzéV, 1913. okt. 27. 4. 31 Catullus [Kisteleki Ede]: A felolvasó asztalnál. A Dugonics Társaság megnyitó ülése. SzN, 1913. okt. 28.9. 103
