Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója

hó 28-án, de. 11 órakor tart ülést a kultúrpalotában, melyen a tagok a megüresedett egy tagsági helyre terjesztik elő ajánlataikat. "18 19

A megosztottság Juhász elfogadottságát és - szó szerint - hovatartozását illetően a jelölőgyűlés után is folytatódott. A Szeged és Vidéke, valamint másnap a Délmagyarország ugyanazt a közleményt adták: „A Dugonics Társaság szépirodalmi osztálya vasárnap délelőtt tartotta meg tagjelölő ülését Balassa Ármin dr. elnöklésével. Az osztályülés, amelyen Tömörkény István főtitkár, Móra Ferenc osztálytitkár, Balassa József, Kisteleki Ede, Scossa Dezső, Sz. Szigethy Vilmos és Újlaki Antal rendes tagok voltak jelen, Balassa Ármin dr. és Scossa Dezső ajánlatára a Bánfalvy Lajos halálával [1912. jan. 5.] megüresedett egy rendes tagsági helyre egyhangúlag Juhász Gyulát, a szegedi származású jeles költőt és esztétikust jelölte.''20 A Délmagyarország azonban folytatta is a hivatalos közleményt: „Juhász Gyulát a szegedi közönség előtt nem szükség bemutatni. Bizonyos, hogy érdemesebb, tehetségesebb poétát nem jelölhettek a Dugonics Társaságbeli rendes tagságra, és a Dugonics Társaság csak irodalmi értékének és hivatásának felelt meg, amikor a modem szegedi költőt jelöltje] tagjai sorába. "21 A Szegedi Napló ezzel szemben saját tudósításában Juhászt szakolcai tanárnak nevezte: „Az osztály elhatározta, hogy az elhunyt Bánfalvy Lajos helyére Juhász Gyula szakolcai tanárt, a szegedi származású jeles poétát ajánlja."22

Ennek oka feltehetőleg nagyon is emberi volt, és sajátos módon a fenti képeslapra egy évvel később verset író Móra személyiségében kell keresni. Mert nemcsak arról volt szó, hogy ő és Juhász Szeged irodalmi életében sokáig „mint konkurens lapok munkatársai vettek részt", hiszen Móra a helyi tradíciót képviselő Szegedi Napló, Juhász pedig a radikális Szeged és Vidéke munkatársa volt, hanem a kiváló író, publicista és régész Móra, aki azonban „költőként a »nép-nemzeti epigonizmus harmadik vonalához kapcsolódott",23 irigyelhette az akkor már országosan ismert és elismert költő Juhászt. Hiszen Móra maga is költőnek indult, sőt élete végéig írogatott verseket, de Juhász modernségével szemben ő mindvégig megmaradt a 19. századi hangvételű népies líránál. (Költői színvonalát jól példázza a képeslapra írt vers.) S mivel ekkorra a Szegedi Naplónál már meghatározó szava volt (nem sokkal később főszerkesztője is lett a lapnak), befolyása volt Juhász lapbeli méltatásának irányára. Ami pedig a másik két szegedi napilapot illeti: a Szeged és Vidéke Juhász régi lapja volt, ahová munkatársként segített elhelyezni az induló Kosztolányi és Babits verseit, Csáth prózáit, a konzervatív Szegedi Naplónál mindig is nyitottabb Délmagyarország főszerkesztője pedig ekkor az a Pásztor József, aki korábban Juhász osztálytársa volt.

így tehát az sem véletlen, hogy éppen a Délmagyarország „saját tudósítója" foglalta össze május elején az addigi eseményeket:

„Szegeden mozgalom indult Juhász Gyula érdekében. Jobban mondva nem is annyira Juhász érdekében, mint inkább Szeged társadalmi és irodalmi életének érdekében, mert ha szigorúan mérlegeljük, sokkal nagyobb érdeke Szegednek, mint Juhász Gyulának, hogy a kiváló írót Szegedre helyezzék.

Juhász Gyula szegedi ember. Itt született, itt tanult, itt élt és itt írta meg első irodalmi dolgozatait, első verseit. Innen indult hódító útjára, mert Juhász Gyula istenáldotta költői vénája, hatalmas tudása biztosították számára a sikert és egyengették útját, mely a halhatatlansághoz vezet.

18 A Dugonics Társaságból. SzéV, 1912. ápr. 26. 6. = Délmagyarország, 1912. ápr. 27. 4. - A kiemelés tőlem: BBT.

19 Tagválasztás a Dugonics Társaságban. SzN, 1912. ápr. 27. 8.

20 A Dugonics Társaságból. SzéV. 1912. ápr. 29. 6. - A kiemelés tőlem: BBT.

21 Juhász Gyulát jelölte a Dugonics Társaság. Dm, 1912. ápr. 30. 4. - A kiemelés tőlem: BBT.

22 Tagjelölés a Dugonics Társaságban. SzN, 1912. ápr. 30. 8.

23 Lengyel András: lm.

101