Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
KOEGEL: Kíváncsian hallgatom, asszonyom. ELISABETH: (emelkedő hangon) Azonnali hatállyal mindkettőjük munkájáról lemondok. (hisztérikusan) Mindketten fel vannak függesztve, Koegel! KOEGEL: Ezt az jelenti, asszonyom... ELISABETH: (hidegen) Ez azt jelenti, hogy von der Hellen úr azonnal és örökre elhagyja a Nietzsche-archívumot. Ami pedig a maga sorsát illeti, (erősen megnyomva a szót) kedves dr. Koegel, a közöttünk lévő közeli és bizalmi kapcsolatnak egyszer s mindenkorra vége. Mivel nagy fényűzés lenne a tevékenységéről lemondanom az összkiadás e szakaszában, a munkájára, rövid kényszerpihenője után, változatlanul igényt tartok. (rövid szünet) Egyelőre. KOEGEL: És ha nemet mondok erre az ajánlatra, asszonyom, és nem térek vissza a rám mért száműzetésből? ELISABETH: (szinte kedvesen) Miért tenné, kedves barátom? Maga szép jövő előtt álló fiatalember. Csak foltot ejtene makulátlan jövőjén, ha kiderülne, hogy alkalmatlannak bizonyult a Nietzsche-összkiadás főszerkesztői posztjára. (rövid szünet) Az ilyesmi pedig mindig kitudódik, ugye elhiszi ezt nekem, dr. Koegel? 6. jelenet. Naumburg, 1895. december, Nietzsche család házának fogadószobája FRANZISKA NIETZSCHE: Örülök, hogy elfogadták a meghívásomat, uraim. Őszinte leszek magukhoz. Nagy megkönnyebbülés számomra, hogy a lányom elköltöztette a házunkból az archívumot. Ugyanakkor Lieschen könyvének megjelenése, és annak a szörnyűséges festménynek az elkészítése őszintén megrémített. Ha nem veszik tolakodásnak, nem szeretnék vele négyszemközt találkozni. OVERBECK: A fiatal Nietzsche, ha stílusa nem is nevezhető kiérleltnek, tagadhatatlanul könyvsiker. JENSEN: (epésen) Talán azért, mert az emberek nem azt olvassák benne, ami történt, hanem azt, amit olvasni szeretnének. OVERBECK: Ezt hogy érti? JENSEN: Éppen úgy, ahogyan maga gondolja, kedves barátom. Pontosan tudom, hogy Fritz életében nem apai nagyanyja, hanem édesanyja játszotta a meghatározó szerepet. Elisabeth tehát, akár saját szerepének megítélésében, az udvariasság kedvéért mondjuk így, itt is ferdít. OVERBECK: Mi oka lenne rá? 67
