Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (1. rész)

elnevezések csupán protézisek, kimódolt szimulákrumok, amelyeket a valóságos értékek helyett használnak. Először is azért, mert mára elveszett a közmegegyezés azzal kapcsolatban, hogy mi a vitathatatlan érték, másodszor pedig azért, mert ezek a semmiféle objektív értékeket nem hordozó képződmények elnevezések mögé bújnak, s ez lehetővé teszi, hogy létezzenek és érvényességre tartsanak igényt.

03. 03. 11.

Véletlenül kezembe akadt Bronislaw Malinowski Naplója. Az 1914-es évnél nyitottam ki, és azonnal megtudtam két fontos dolgot:

az első - Witkacyt már 1914-ben, Ceylonon foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata: „...meg akartam ölni magamat. Halántékomhoz szorított Browninggal ültem", ami megerősíti azt a feltevést, hogy az öngyilkossági szándék egyfajta velünk született tulajdonság, s az emberek bizonyos csoportja folyton erre a megoldásra hajlik;

a második - Malinowski úgy dönt, hogy helyszíni kutatásokat fog végezni a trópusi éghajlatú Uj-Guineán, miközben utálta a trópusokat: „Erős rettegés a trópusoktól; undor a párás melegtől - egyfajta páni félelem a rettenetes hőség lehetőségétől."

03. 03. 16.

Egy hete fejeztem be Maria Dabrowska Zycie moje cudowne.Dzienniki wjednym törnie (Csodálatos életem... Emlékiratok egy kötetben) című könyvét. Most jegyzeteket készítek belőle.

1919. 01. 05.

„... Az események, amelyeket átélünk, különleges módon hatottak az emberek külsejére. Minden arc kifejező és egyedi lett."

[Narutowicz államelnök meggyilkolásáról:]

„...a személyiség titka alapvetően áthatolhatatlan dolog."

Mindenütt „a legkülönfélébb szellemi és erkölcsi csőcselék gyülevész hordái". Az írónő feljegyzi, hogy az államfőt meggyilkoló Niewiadomski sírjához „nem kisebb tömegek zarándokoltak, mint Narutowicz koporsójához". Ebből Dabrowska a következő tanulságot vonja le:

„...a mi népünk két népből tevődik össze, amelyeknek közös a beszélt nyelvük, de nem a lelki nyelvük." S Dgbrowska, az Éjjelek és nappalok szerzője ettől a gondolattól „babonásan reszket".

1929. 06. 20.

„Egyfajta testi fogyatékosságnak tartottam, [...] hogy Lengyelország mindent felemásan old meg, nem mer az alapokig ásni."

A harmincas évek:

„Borzasztó dolog élni és dolgozni ebben az oly hálátlan országban, amelyben csupán néhány embert lehet szeretni."

24