Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (1. rész)

hatalmat, még ha olykor könyörtelen, kíméletlen volt is, azért támogatta a nép, mert benne látta egyetlen pártfogóját, védelmezőjét.

Erre a jelenségre figyelt föl Kari A. Wittfogel az Oriental Despotism. A Comparative Study of Total Power (1957) című alapműben. A szilárd központi hatalom tette lehetővé az ún. öntözéses társadalmak (hydraulic societies) fennmaradását, vagyis azokét, amelyeknek léte a nekik juttatott víz mennyiségétől függött, márpedig a vízkészletek éghajlati, földtani és technológiai szempontból korlátozottak voltak. Valakinek el kellett osztania a vizet öntöző csatornák segítségével, különben az erősebb helyi kiskirály mindent elvett volna. Ráadásul a víz felhalmozása érdekében hatalmas tározórendszereket kellett kiépíteni, márpedig ehhez, a korabeli alacsony technológia mellett, munkások óriási tömegeire volt szükség. Ezeket a tömegeket csak szilárd, despotikus erő tudta összeterelni, irányítani. Vagyis, a despotizmus- ra és annak létezésére feltétlenül szükség volt ahhoz, hogy az emberek életben maradhassanak.

A víz az egyetlen olyan természeti elem, amelyre a régi korok embere befolyást gyakorolhatott. Mert sem az éghajlatra, sem a termőföld minőségére nem volt befolyása. A vizet viszont mozgékonyság jellemzi, vagyis jól irányítható.

Tegyük ehhez hozzá, hogy a régmúlt időkben számos társadalom folytatott öntözéses földművelést. Ugyanakkor nem messze tőlük, a szomszédságukban évezredeken át éltek szegényebb halászó, vadászó stb. törzsek, amelyek nem követték a földművesek példáját. Miért? „Mindig és mindenütt hasonló a helyzet - írja Wittfogel -, az »emberi egyenleg« ugyanis nem csupán materiális, de nem materiális elemekből is áll. Minden arra irányuló kísérlet, hogy kizárólag materiális érveket vegyünk figyelembe, tévesnek bizonyul. Az anyagi tényezőnek természetesen nagy a jelentősége, ám amikor erről beszélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy másfajta értékeknek is van súlyuk, olyanoknak, mint az egyéni biztonság, szabadság, vagy mint a szokások és hagyományok. Számtalan hagyományos társadalom léte bizonyítja - olyan társadalmaké, amelyek szegénységben, sőt esetenként hosszabb ideig éhínségben éltek, s mégsem tértek át a földművelésre -, hogy milyen vonzóak lehetnek a nem anyagi természetű értékek. Különösen azokban az esetekben látszik ez jól, amikor az anyagi biztonságot kizárólag politikai, gazdasági vagy kulturális alávetettség árán lehetett elérni."

Elolvastam Roman Ingarden O badaniach filozofycznych Edith Stein (Edith Stein filozófiai kutatásairól) című művét, amelyben Ingarden Lessinget idézi: „A rögeszme - ez az, ami az embereknek tetszik."

Jerzy Wolff festőművész: „A művész számára saját műve mintha ismeretlen eredetű volna." Jóval később olvastam Carter Harman A Popular History of Music című művében, hogy Franz Schubert annyira nem volt tudatában annak, mit komponált, hogy recenzióiban, anélkül, hogy tudta volna, saját dalait dicsérte.

Nietzsche A tragédia születése című művéből:- maga a természet is tragikus: állandó megsemmisülés... az elmúlás élménye... elkerülhetetlen, folytonos haldoklás.

21