Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Belák Henriett: Felmérhető-e a világ? (Egy sikertörténet természetrajza: Daniel Kehlmann)

függő beszédet alkalmaz, melynek gyors változásai „gunyoros móduszuk következtében hatnak elementárisán", írja elismerően Bombitz Attila.31 De nem volt más választása, írja Kehlmann, mert az idő során a nyelv is változik.32 Eltéréseket tapasztalunk egy múlt századi és egy mai szöveg között, másként beszéltek akkor és beszélnek ma. A két történelmi regényhősnek vagy a mai modem nyelvet kell használnia vagy a korabelit. „Mindkettőt borzasztónak találtam." Maradt a függő beszéd, nem kevés terhet róva vele az olvasóra.

így aztán az olvasó számára az érzelgősség teljes mértékben ki van zárva, habár Kehlmann minden főszereplője hányatott sorsú. Szüleik meghaltak, egyeseket adoptáltak, nem tudnak vagy nem akarnak a szerelemben a boldogságra találni, vagy éppen érdeklődésük kizárólag a munkájukra korlátozódik, magánéletre nincs már idő. Egy vonás azonban mindegyikükben közös: különleges képességekkel rendelkeznek, egyszerűen zsenik. Agymunkájuk az átlagemberéhez képest a többszörösére képes, hihetetlen matematikai műveleteket hajtanak végre a másodperc töredéke alatt, vizuális memóriájuk határa ismeretlen számunkra. Mások a megszállottság és a kitartó munka eredményeként szenzációs felfedezéseket tesznek a világ különböző tájain, vagy éppen egy szűk szoba falai között. És a zsenialitásuk mellett az akarat és a kitartás az a mozgatórugó, amellyel a céljaik eléréséhez közelebb kerülhetnek. Újra és újra próbálkoznak, kitartásuk győzedelmeskedik a kudarcok felett, kínok közepette győz az akarat, és mindent kezdenek elölről, vagy éppen folytatják megkezdett munkájukat. Betegség, halál, boldogtalanság az ára az eredmény felmutathatóságának. De az eredményre az olvasó számára csak ritkán derül fény. Kehlmann zseniális figurái életük utolsó perceiben is azért küzdenek, hogy a felállított hipotézisekből verejtékes munkával tézis legyen, de az idő, az a néhány másodperc megakadályozza álmaik megvalósítását.

A kitartás és a folyamatos munka párosa jellemzi Kehlmann szereplőinek személyiségét. Erre biztatja olvasóit maga az író is, aki szerint egy jó történet alapja a sok olvasás. Egy író akkor lesz sikeres, ha más szerzők műveit forgatja, ami nemcsak egy adott időszakra vonatkozik, hanem az író egész életére, vagyis olvas, kutat, elemez, és ismét olvas. Hiszen eldönteni azt, hogy ki a jó szerző, csak akkor tudjuk, ha van összehasonlítási alapunk. Ennek ugyancsak az olvasás a feltétele, és kísérője a természet adta kíváncsiság.

31 Bombitz Attila, i. m.

32 Walter Grond/Daniel Kehlmann, i. m.

119