Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Arany Mihály: „A valóság osztható” (Valóság és megismerés Christoph Ransmayr regényeiben)
és léthelyzetének viszonylagossága következtében a jelenben mégsem tud. "85 Bering számára hiányzik a valakihez való tartozás, kötődés.86 A madárember láthatja ugyan a következő világot Brandban, de saját individuális története nem engedi meg a determinált valóságából való kilépést. A regény utolsó fejezete az első közvetlen folytatása. Az első fejezet a véget ábrázolja. Három halott a „brazíliai januárban".87 Az első fejezet azt vetíti előre, hogy két férfinak és egy nőnek meg kell halnia. Ahogyan a cselekményben egyre inkább előrehaladunk, a regény három potenciális áldozatot kínál: Beringet, Ambrast és Lilyt. Bering és Ambras sorsa a fentiek értelmében érthető. Lily azonban képes arra, hogy meghaladja határait és kilépjen a paradigma determinációjából. Lily, az ártatlan (Lilie - liliom, tisztaság, ártatlanság88), aki jóllehet „tudott ölni",89 mégis A Kitahara-kór által kínált világban egyedül ő mutat pozitív fejlődést. A brazíliai rendszerszintű anomáliává válik, és mint határjáró képessé válik arra, hogy meghaladja a szövegvilág számára kijelölt sorsát.90 Ambras és Bering, miután a „puszta űrbe lépnek ki"91, zuhanásukban, halálukban egyfajta felszabadulást, megszabadulást élnek át: Ambras kezeit most magasan a feje fölé tudja emelni; Bering felhőket lát maga körül, mintha madárrá vált volna. Az ember eltűnése és természeti képbe való átmenet („átváltozás") jellemzően domináns motívum. A Kitahara-kór mint betegség a morális vakság92 mellett egy több szinten értelmezhető metafora: Bering betegsége, aki képtelen meglátni az utat, ami egy élhetőbb életbe vinné. Nem teljes vakságról van szó, bár a vakságtól való félelem jelentős szerepet kap a regényben: Doc Morrison diagnózisában a látómezőben kialakuló folt(ok)at az éleslövészekre jellemző egy pontra koncentrálás, összpontosítás következményeként értelmezi. Ezen a ponton kapcsolódik össze a madárember erkölcsi vaksága és szeretet- lensége is: „Tisztán, mégis mély árnyékba merülve látta Lily arcát maga előtt, mintha a szeméből eltűnt sötétség most legbensejéből bukna fel, s az elveszített szerető arcával együtt a tengert, az eget, a világot is homályba borítaná. ”93 Az ember belső sötétségének a világra való átültetése hozza létre a homályba borított világ, a valóság képét. A látás tökéletlensége a kor végső értelmezhetetlenségét célozza - a szövegvilágon kívül állva nem láthatók meg tisztán annak határai, a figurák számára viszont pontosan a Morbus Kitaharából való kilépés nem lehetséges - a megismerési paradoxon a harmadik szövegvilágra alkalmazva. Végül magának az olvasónak is meg 85 Bombitz 2001, 215. 86 Vö. uo„ 214-216. 87 Ransmayr 1998, 7. 88 Vö. Bombitz 2001, 219. 89 Ransmayr 1998, 103. 90 Vö. Bombitz 2001, 221. 91 Ransmayr 1998, 364. 92 Vö. Mosebach 2003, 241. 93 Ransmayr 1998, 338. 109
