Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Staar Gyula: Múló szerelem volt a matematika? (Beszélgetés Vekerdi Lászlóval; 1. rész)
— Hogy hívták? — Staszinak. Becsületes nevén Stasney Albertnek, aki Selmecbányán végzett és csaknem négy évtizedig vezette az ábrázoló mértan, illetve az ábrázoló geometria tanszéket Sopronban. Maga az ember és az ábrázoló geometria is elbűvölt. Heti négy órában, hat óra gyakorlattal tanultunk ábrázoló geometriát, ez elég sok. Staszi vadász, ahogyan mi, diákok hívtuk, belénk sugallta, elhitette velünk, hogy milyen szép és mennyire alapvető tárgy az ábrázoló geometria. Amikor egy alakzatot merőleges vetítősugarakkal két síkra vetítünk, majd a síkokat egymásba forgatjuk, s mindez változatlanul hagyja a geometriai alakzat több tulajdonságát. Ezzel a módszerrel megtanulunk belelátni a térbe, technikai feladatok gyors megoldásának új világát teremtve. Staszi beszélt a történelmi előzményekről, a francia forradalomról, a mérnökképzésre létrehozott Ecole Politechnique hatásáról a matematika alakulására. Beszélt az új matematikai szemléletvilág kialakítójáról, Gaspard Monge-ról és tanítványáról, Jean-Victor Poncelet-ről, aki oroszországi fogságában minden segédeszköz nélkül kidolgozta a központi vetítés elméletét, a projektív geometriát. Stasney professzor megmutatta, hogy a projektív geometria mennyire összefügg az ábrázoló geometriával, a képsíkok egymásba forgatásával. Azután pedig a projektív geometriának már a képsíkok sem kellenek, hanem számokkal, arányokkal, a kettős viszonnyal mindazt ki tudja fejezni, amit mi az ábrázoló geometriában tanultunk. Staszi úgy magyarázott, hogy megértettük, az ábrázoló geometria nem valamilyen határszéli területe a matematikának, hanem egyenesen a szíve. Aki odafigyelt, márpedig én nagyon figyeltem, annak ez megvilágosodott. Minden előadásán ott voltam, remek jegyzeteket készítettem. — Megmutatnád? — Valaki elkérte, s ahogyan az mifelénk gyakorta megtörténik a kölcsönvett értékes könyvekkel, rögtön zsebre is tette. Azóta sem került elő. Az ábrázoló geometria talán azért juthatott annyira közel hozzám, mert másik nagy- nagy szerelmem Piero della Francesca, a korai reneszánsz itáliai festészetének mestere, aki csodálatosan alkalmazta műveiben a perspektívát. A projektív geometria később, már a hatvanas években szerzett nekem újra nagy élményt, amikor Kerékjártó Béla könyvét fordítottam angolra. De az egy külön történet. — Mondd el most, kérlek! — Kerékjártó Béla (1898-1946) a szegedi, majd a budapesti tudományegyetem profesz- szora, Akadémiánk tagja volt. Legfontosabb dolgozatait a topológia klasszikus formájáról írta. A nagy rendszeralkotók közé tartozott, több kötetre tervezett művével a geometria egészét szerette volna áttekinteni. Csak az első kettővel készült el, Az euklidesi geometria elemi felépítése és a Projektív geometria kötetekkel. Ezek franciául is megjelentek, először a második kötet, 1966-ban, Párizsban. Kerékjártó ebben a projektív megfeleltetések csoport- struktúráiból vezeti le a projektív geometriát. Az Akadémiai Kiadó a Projektív geometriát angolul is szerette volna kiadni, Rényi Alfréd ajánlására engem bíztak meg a fordítással. A francia kiadásból dolgoztam, rendesen megcsináltam, tisztességesen kifizették a munkámat, ám a kötet sajnos nem jelent meg. Amilyen marha voltam, erre nem számítottam, a fordításból nem őriztem meg másolatot. Nagyon sajnálom, mert a későbbi munkámhoz jól jött volna. Sok hülyeséget elkövettem ezenkívül is, mert az ember járatlan ebben a világban. Erre nem tanított meg a Staszi vadász, hogy vigyázni kell, különösen, ha emberekről van szó. — Milyen idős volt Stasney professzor, aki ilyen nagy hatást gyakorolt rád? — Az ötvenes éveit taposta, fiatalemberként részt vett az első világháborúban. Ott maradandóan megsérült az egyik keze. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy krétával, vonalzóval láttatóan szép ábrákat rajzoljon a táblára. Stasney professzor a gyakorlati órákat is nagyon fontosnak tartotta. Mindig bejött a gyakorlatainkra és ott is 82
