Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (3. rész)

Szkizofrén - magába zárkózó, másokkal szemben bizalmatlan, apatikus, ingerlékeny, környezetétől elszigetelődő ember.

Scholia - görög és római kéziratok lapszélére kortársak által írt jegyzetek, magyarázatok, kiegészítések.

A kevésbé intelligens emberek gyakrabban és hosszabb ideig tévéznek - olvasni pszichológusok véleményét a Personality and Social Psychology Bulletinben. Megállapításukat amerikai egyetemistákkal végzett kutatásokra alapozzák. Az egyetemisták hat percig nézhettek tévét. Kiderült, hogy az alacsonyabb IQ-jú hallgatók az első 72 másodpercben nem vették le tekintetüket a tévéről, s összesen több mint négy percig nézték azt, míg a magasabb IQ-jú hallgatók összesen nem egészen két és fél percig nézték a tévét, s az első 11 másodperc után vették le tekintetüket a képernyőről. (Gazeta Wyborcza, 2003. 01. 31.)

Claude Lévi-Strauss Szomorú trópusok című könyvében arról is ír, hogy milyen fontos szerepet játszott a tetoválás bizonyos brazil törzseknél, akinek ugyanis nem volt tetoválás a testén, az hitük szerint semmiben sem különbözött az állattól. Az arcfestés elsősorban emberi méltóságot kölcsönzött viselőjének, s azt jelezte, hogy értelem nélküli állatból civilizált emberré vált.

Ugyanebben a könyvében kétféle építészeti stílusról, filozófiáról is ír a szerző. A bororo törzs méltóságot sugárzó házainak anyaga, építési módja miniatűr alkotások technikájára emlékezteti őt, mivel ezeket az épületeket nem építették, hanem fonták, kötözték, szőtték, hímezték. Hajlékonyságukkal - ellentétben a lakókra nyomasztó súllyal nehezedő, közömbös kőtömeggel - rugalmasan igazodnak az ember igényeihez, mozdulataihoz. A falu úgy veszi körül lakóit, mint könnyű, rugalmas páncél, mint monumentális öltözék, amely megőrzött valamit a fagallyak, falevelek életéből.

Miron Bialoszewskit olvasom. 1976-ban kiadott könyvének címe: Szumy, zlepy, ciqgi (Zajok, összenövések, folytonosságok). A borítón részlet egy, a szerzővel készült beszélgetésből:

„... Csak múlna már el az, amiről szó van, az egész - ahogy mondom - szituációs összenövés. Az, ami történik. És mennyi minden történik egyszerre, egymás mellett, sorban vagy nem sorban. Keresések, gondolattársítások, párbeszédes szituációk, holmi történetek... És fontos minden pici részlet, mert különben az egész nem telik meg... E nélkül csak irodalom van, aforizma, hiányzik belőle az ember."

Milyen kevés a kérdező ember. És milyen sok a mindentudó. Ha valaki már kérdez, arra érdemes odafigyelni, mert keresgélő, elgondolkodó emberrel van dolgunk, aki szeretne megérteni valamit, az ilyen ember pedig ritkaságszámba megy. Figyelemre méltó jelenség, hogy ha manapság szó esik társaságban valamiről, szinte sosem fordul elő, hogy valaki azt mondaná, nem tudom, fogalmam sincs róla, ellenkezőleg - mindenki állást foglal, ex cathedra kijelentéseket tesz, makacsul kitart véleménye mellett, monologizál.

60