Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)
kell az embernek minden szabályt komolyan venni. Főként ha... fé-fé-férfi. (őszinte csodálkozással) A diák is... (szókeresés) fé-fé-férfi vajon? Én nem veszem komolyan a sza... sza... szabályokat. Mindig férfi akartam lenni. A teknősbéka módon araszoló gondolkodók szabályait... nem... komolyan... (kiáltva) Sohaaa! BINSWANGER: Elnézést, gyakran megesik, hogy izgalmi állapotban felfokozódnak a dadogással és a szótalálási nehézséggel összefüggő tünetei. Nem fáraszthatjuk tovább, (kifelé kiált) Ápoló! (Dulakodás hangjai) NIETZSCHE: (ordítva) Soha! Sooha! Én a Názáreti evangéliuma helyett az emberfölötti ember evangéliumát hoztam el ennek a világnak. (távolodó hangon) Én... én... Friedrich Nietzsche, az isten-apa Carl Ludwig Nietzsche egyszülött fia, akit magzatként a bőre alatt hordott ki és a világ legszörnyűbb helyén hozott a világra, (nyöszörgésbe fulladva) Lámához ne... Lámához soha többé ne... kérem... ne... (sírásba fullad) (Rövid, döbbent csend) FRANZISKA NIETZSCHE: Irgalmas istenem, akár az apja élete utolsó évében... a szavai, az elfátyolosodott tekintet, és az a hang... Mintha az apja a sírból szólt volna vissza, (zavarodottan) Kiáltozott. Az én szelíd, jólelkű kisfiam kiáltozott... Talán mégis lehet... Imádkozni kell... imádkozni. ELISABETH: (dühösen) Elég legyen ebből, mamácska! Megegyeztünk, hogy erről nem beszélünk! Mindannyian tudjuk, hogy a papa halálát baleset okozta, és nem agybetegség. Elcsúszott a lépcsőn és beverte a fejét. Rajta már semmilyen ima sem segít. Negyven éve halott. OVERBECK: (szomorúan) Elhiszi már, hogy a doktor uraknak igazuk van, asz- szonyom? ELISABETH: (hisztérikusan kiáltva) Soha! Érti, Overbeck, soha! Az életemet tettem rá, hogy Fritz Európa legnagyobb gondolkodójává váljon. Bázelben a háztartását vezettem, kimentettem az orosz kalandornő karmaiból! És most, a dicsőség küszöbén azt képzeli, hogy lemondok róla?! Nem, Overbeck! Soha! Nietzsche az enyém! Érti?! Csak az enyém! (Binswangerhez) Csomagoltasson doktor! Azonnal indulunk Naumburgba! Ha szükségesnek látja, gondoskodjon ápolókról is! Természetesen a klinika költségére. 9. jelenet. A jénai elmegyógyintézet szalonja, 1890. március, valamivel később JENSEN: Azt hiszem, a látottak után ön is szívesen meginna egy konyakot, barátom. 37
