Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)
NIETZSCHE: (halk, sírásba csukló hangon) A legszömyűbb részét. És a legnagyobb szomorúsággal fizettem érte. Bárhová mentem, elkísért a szerelem hiánya, a magány, az örök otthontalanság, anyám és a húgom romlott vére. Vaksin hunyorgó szemem gyakran megriadt a fény látásától és a könnyek mögé menekült. És a fejem... JENSEN: Fáj a fejed, Fritz? Mindjárt intézkedem, hogy hozzanak valamit. NIETZSCHE: Tudjátok mi a fejfájás?...Valahol a koponya közepében lakó Medúza-fő. Lassan, alattomosan kinyújtja csápjait a két halántékod irányába, mérges tapadókorongjaival magához szívja és megbénítja a szemgolyókat. Aztán, mint egy halálos gyorsasággal burjánzó inda, befonja az egész agyad. Ekkor már csak sírni és ordítani tudsz... Szeretnéd egy töltött revolver csövét a szádba venni és meghúzni a ravaszt, hogy ezernyi apró, véres szilánkra robbanjon szét benned a fájdalom... Az istenekkel való eljegyzettség jele... a fejfájás... (halkulva, szinte félálomban)... a fejfájás... JENSEN: Hagyunk pihenni, Fritz! NIETZSCHE: (feleszmélve az előbbi állapotból) Pihenni akartok, barátaim? Gyertek, üljetek ide mellém! Nekem még rendbe kell szednem magam. A doktor szerint vendégek jönnek hozzám. Jó, hogy vannak, akik látni akarnak. Terjed a híre, hogy valaki vállaira merte venni e világ legsúlyosabb terhét. Hát igen... (izgalomban) Olló kellene, hajat, bajuszt, körmöt vágni... nem állhatok így a tisztelőim elé... 1876-ban Bayreuthban a Festspielhaus megnyitója előtti napon a borbély belevágott a bajuszomba... Láttátok volna azt a közönséget! Európa parvenüjei... és közöttük ott parádézik érthetetlen franciaságával az én egyetlen húgocskám... (egyre izga- tottabb, keresés zajai) Hol lehet itt egy olló!?... Wagner, az a szörnyeteg aznap halt meg Velencében, mikor a Zarathustra első részét befejeztem Sils-Mariában... Olló... bármilyen olló jó lenne... Nincsen nálatok véletlenül egy olló? JENSEN: Azt hiszem, itt nem tartanak ollót a szobában, Fritz. NIETZSCHE: Szörnyeteg volt, döglött varangy, akinek ha felvágjuk a rothadás gázaitól felpuffadt hasát, kultúránk minden mocska egyszerre fröccsen az arcunkba... De a legnagyobb ajándék, hogy a barátja lehettem, (elveszítve a türelmét ordít) Ollót! Miért nem ad már nekem valaki egy ollót??! (zokogva) Hát nem jár a világ megváltójának még egy olló sem?! 7. jelenet. A jénai elmegyógyintézet szalonja, 1890. március OVERBECK: (megdöbbenve) Megrázó élmény volt. Köszönöm, hogy felkészített rá, Jensen. Nietzsche úgy járkál ki-be az őrületet a józanságtól elválasztó kapun, mint mi, mikor otthonról elmenőben és visszatérőben átlépjük a házunk kapuját. 31
