Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)
OVERBECK: Hogy mondta, signore Fino? Prófécia?... Úgy érti...? FINO: Az volt, drága uraim, prófécia. Alig értettünk belőle valamit, de jobb is. Szörnyű káromlásokat mondott, meg valami Zeusz nevű illetőről beszélt. Ez az eset viszont, a tisztelt professzor urak is láthatják, az előzőeknél is kellemetlenebb. Istent káromolni egy köztiszteletben álló keresztény házában... Én szegérty déli családból származom. Amim csak van, saját erőmből, sok munkával építettem fel... Ami az ügy kirívó botrányosságát illeti, professzor úr... JENSEN: Nézze, signore Fino! Mi hajlandók vagyunk 25 márkát áldozni a kényes hírnevéért. Ám, jól figyeljen, ezzel nemcsak a jó hírét fizettük meg, hanem azt is, hogy a lehető legdiszkrétebben jár el a német konzulátuson, (kis gondolkodás után) Feltéve, hogy Nietzsche úr állapota indokolja az elszállítást. OVERBECK: (aggodalommal, tanácstalanul) ...tánc... prófécia, mitológia... Nietzsche egy igáslovat védelmezett...? Soha nem vonzódott az állatokhoz... JENSEN: Azt javaslom, ne aggódjunk előre. Amit olasz barátunk elmondott, kevés bármiféle orvosi diagnózis felállításához. Az emberi lélek furcsa emésztőgödör, Overbeck. A legváratlanabb pillanatokban a legbizarrabb és legfojtoga- tóbb mérges gázokkal teli emlékek bugyborékolnak a felszínre belőle. Ki tudja, valóban mi történt? Talán csak egy fiatalkori, még katonakorában szerzett erőszakos tartalmú emlékmorzsa tört elő ilyen módon. (elgondolkozva) Meglátjuk... meglátjuk... FINO: Pár perc múlva megérkezünk a szállodámhoz. Kérem, uraim, mindaz, amit elmondtam... az intézmény és a magam jó hírneve érdekében... JENSEN: Magától értetődően közöttünk marad, signore Fino. Mint ahogyan az is, hogy ön lesz az, aki megállapodásunk értelmében a német konzulátuson eljár, ha erre sor kerülne. FINO: Természetesen, uraim. Haladéktalanul megteszem a szükséges lépéseket. A német képviseletnek éppen olyan kínos lenne bármilyen botrány, mint nekem. És mint mondtam, a városon belül szerencsére sokfelé kiterjednek a kapcsolataim... (Megérkezés zajai) FINO: Mutatom az utat, uraim. 4. jelenet. Nietzsche torinói szobája. 1890. január 7. kora délután (Kopogtatás) 12