Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Sándor Iván: A forgatókönyv
Mintha soha nem volna szünet a dobpergésben. A király kilovagol. Pelopsz kilovagol. Hippodameia kilovagol. Rövid vágtában elérik a versenypályát. Pitheusz rohan. Félmeztelenül dolgozott a kovácsműhelyben. Hosszú fekete haja a vállát veri futás közben. A versenyzők elfoglalják a helyüket. A király szokás szerint egymaga hajt. A versenyző mellett szokás szerint Hippodameia. Mindkettőn bronzszínű álarc, csak a szemrés és az arc alsó része szabad. A királyt meglepi, hogy Hippodameia öltözéke teljesen hasonlatos Pelopszéhoz. Combig érő csizma. Bőmadrág, bőrmellény, bronzcsatok. Talán az álarc teszi, gondolja, mert nem is tudja megkülönböztetni őket. A lovak kiugranak. A kantárok megfeszülnek. Pitheusz már nem éri el apját. Próbál a szekere után rohanni. Lemarad. Egy szikláról követi a tengerparti vágtát. Látja, amint a király ostorához nyúl. Látja, amint a kerék kipörög. Látja a lovak elszabadulását. Rángatják az oldalára bukó szekeret. A kantár a király nyaka köré fonódik, a paripák vonszolják a tenger felé. A másik szekér közeledik a várkapuhoz. Pelopsz és Hippodameia nem pillant hátra. Pitheusz rohan. Szobájában a fuvoláját keresi. Nem találja. A hátsó lépcsősoron megy fel a várfalra. A titkos hírvivők előtt ismert rejtekajtón jut ki. Az égbolt sötét. A sziklás lejtőn köpenyébe belekap a nem szűnő forró szél. Várkapu. Sziklás vidék. Mintha minden megegyezne a korábbi várral és környékével. Az ég is sötét. A szél itt is sárga port kavar. A várkapu mögött Thébai. Oszlopcsarnokok, templomok. A várudvaron hatalmas termetű férfi. Az arca nem látható. Az őrség parancsnoka dárdával tiszteleg előtte. Mi volt az utolsó szava? Visszatér és elfoglalja a nemzetségétől neki járó trónt, ezt mondta, királyom. Soha nem térhet vissza! Induljatok! A kapu feltárul. Huszonöt lovas vágtat ki. Fekete lován igyekszik Laiosz a tenger felé. Néha hátrapillant. Felfedezi üldözőit. Vágtat. Csak ágyékkötője van. Hosszú szőke haja lobog. Tizenöt év körüli. Az üldözők lemaradnak, de egy kiválik közülük, a sziklák között mellékútra tér, a fiú elé kerül, bevárja, leszáll a lováról. A fiú is leszáll a lováról. A végórád jött el, Laiosz. A te végórád jött el, parancsnok. A két pallos magasba emelkedik. Lesújtanak. Laiosz tízszer szúr a földön heverő testbe. A tenger fekete. Laiosz a vízpartra ér. A ló vánszorog. Egyik lába eltörött. Nem bír tovább menni. Laiosz lemészárolja. Halad tovább. A pallosáról nem törölte le a vért. Mürtilosz elindul Hippodameia hálótermébe. A három szolgáló meghajol előtte. 8
