Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Kerényi Ferenc: Egy ősbemutató emléke (175 éve mutatták be Katona József Bánk bánját)
Kerényi Ferenc Egy ősbemutató emléke 175 éve mutatták be Katona József Bánk bánját Egyetlen színlap, Kassán nyomtatva, rajta az 1833. február 16-i dátum ceruzával 15-re javítva - ez a Bánk bán ősbemutatójának teljes dokumentációja. A társulat könyvtárának egy része máig fennmaradt ugyan Abaúj vármegye levéltárában, ám a használt szövegpéldányt nem tartalmazza. Kritikát hiába keresünk, az időpont a „már nem" és a „még nem" tipikus esete. Már nem létezett a Csáky Tivadar írta és kiadta Nemzeti Játékszíni Tudósítások (1830-1831), és csak a második félévtől indult meg a városban a Kovacsóczy Mihály szerkesztette Szemlélő, amely színi bírálatokat is közöl majd. Pesten április 1-jétől jelent meg a Honművész című divatlap. Ezt Katona ismerőse szerkesztette: Róthkrepf Gábor, aki Mátray Gáborként lett utóbb „a magyar zenetörténet atyja", de már az 1810-es években, Katona műkedvelő színészkedésének idején, gyermekfejjel zenéket komponált a pesti színtársulat számára. (O a későbbiekben valóban minden alkalmat megragadott, hogy Katona emlékét megőrizze.) Ezért kritika felbukkanására a jövőben sem számíthatunk. Naplóbejegyzés, magánlevél előkerülhet, de ez meg véletlen szerencse dolga, erre célkutatást folytatni nem lehet. Hogy a Bánk bán ősbemutatójának világát felidézzük, körülíráshoz kell hát folyamodnunk, összesítve a városra, színházára, a társulatra vonatkozó ismereteinket. A kortársak számára az esemény nem volt több, mint a közönség csekély száma miatt sorjázó bemutatók egyike. Amíg Rexa Dezső nem közölte 1921-ben a Vasárnapi Újságban az említett színlapot, különféle dátumok keringtek a hajdani közreműködők emlékeiből. Emlegettek egy 1826-os, semmivel nem adatolható pécsi előadást a székesfehérvári társulattól: a feltevés analógiás, ők azonban nem Katona, hanem Kisfaludy Károly kultuszát alapozták meg és öregbítették. Az első Tiborc, Szilágyi Pál 1828-ra és Kassára emlékezett. Az ő tévedése is menthető, abban az évben költözött társulatuk a városba. Az ősbemutató Ottója, Egressy Gábor Kolozsvárt és 1834-et írt. Ott és akkor valóban volt a Bánk bánnak (második) előadása, mégpedig a színész jutalomjátéki választásaként, ő érthető módon erre kívánt emlékezni. (Ezt az előadást egyébként már Honművész-bidósítás is megörökítette.) Udvarhelyi Miklós, aki Kassán választotta a drámát magának, hallgat az eseményről - nem akarta nagynevű pályatársát, Egressyt cáfolni? Marad tehát ismét a színlap tanú- bizonysága. Kassának ekkortájt kb. 12.000 lakosa volt. A városban három nyelven beszéltek. A bürgerek németül, a köznép szlovákul, a vármegyei tisztviselők, az itt élő nemesség és a polgárság kisebb hányada magyarul. A német színészetnek 1762 óta fontos bázisvá- rosa volt. Kivált, hogy 1789-re a piactéri deszkabódé helyett felépült a kőszínház, a város költségén, amit bérlőknek adtak ki. A magisztrátus biztosra ment. Afféle „szórakoztató kombinát"-ot építtetett és adott ki árendába: a fölszinten boltok és kávéház, az emeleten 85
