Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (2. rész)
Az általam ismert írók közül itt van David Halberstad. William Styron lemondta részvételét felesége betegségére hivatkozva. Itt látom a költők közül William Merwint és Robert Pinskyt. És jelen van a fiatal Mark Schwartzman, Ren Weschler és mások. A konferencia kapcsán feltűnt néhány dolog:- nyolc év óta minden esztendőben megrendezik ezt a konferenciát. Jó szándékú emberek egy csoportja hívta életre, és néhány, az irodalom támogatását, népszerűsítését felvállaló amerikai milliomos finanszírozza;- a közönség olyan emberekből áll, akik az Egyesült Államok legkülönbözőbb sarkaiból azért jönnek ide, hogy élő írókkal találkozzanak, meghallgassák, „megérintsék" őket. A több ezer jelentkező közül a szervezők csak nyolcszázat fogadnak, hogy megőrizzék a rendezvény egyfajta intimitását, hogy az ne váljék tömeggyűléssé. A találkozókat sajátos szertartás jellemzi: az írók egymást mutatják be a közönség előtt, mindig a kölcsönös dicséretek, bókok, a legnagyobb elragadtatás hangján. Itt nem hangozhat el egyetlen megjegyzés sem akár csak langyos hőfokon is, a kritikai attitűdtől pedig Isten őrizzen mindenkit! Pinsky dicsőíti Merwint, Halberstad mennybe meneszti McCoulout és így tovább. A felszólalónak mindig könnyed dolgokkal, viccekkel vagy humoros megjegyzésekkel kell kezdenie előadását - egyszóval tréfálkozó, kellemes hangulatot kell teremtenie, még ha néhány mondattal később borzalmas, elrémisztő dolgokról beszél is. Ehhez a szertartásszerű vidám bevezetéshez (és esetleg befejezéshez is) mindenkinek szigorúan tartania kell magát. Az összes író, akit végighallgattam, egyúttal nagyszerű szónok is, megszokták a színpadi szereplést, egyikük sem emlékeztetett dolgozószobája csöndes magányába zárkózó remetére. Azt is látni egyébként, hogy ezek az írók alaposan fölkészülnek a szereplésre, mert fontos számukra az ilyen fellépés. Meghökkentőnek találtam, hogy ez a rendezvény, amelyen megjelent az amerikai irodalom színe-java, semmi, de semmi érdeklődést nem kelt a médiában. Nem jelent meg sem a tévé, sem a rádió, a helyi sajtó meg sem említette a konferenciát, pedig máskor gondosan tudósít a legapróbb, legostobább dolgokról is. Olyan benyomásom támadt, hogy a médiumok - különösen a tévé és a rádió - ebben a kultúrában teljesen különálló, megközelíthetetlen világot képeznek, és senki nem is várja el tőlük a legkisebb érdeklődést sem (döbbenten néztek rám, amikor erről érdeklődtem - ugyan miért érdekelné ez a médiát?). Őket kizárólag a washingtoni királyi udvar és a populáris szórakoztatás érdekli - mondták a résztvevők. Az üyen rendezvényhez viszont gazdag, bőséges fogadások társulnak. A milliomosok a rezidenciáikban rendeznek fogadást, rajtuk kívül a környékbeli szállodák és jótékonysági intézmények is vendégül látják a konferencia résztvevőit. A mulatság ilyenkor a késő éjszakába nyúlik. És a lényeg? A szépirodalom gyöngülő hangja. Ugyanakkor az életrajz, a történelem, az antropológia felvirágzása. Nagyon sok az aktuális politikai esszé - ezt itt irodalmi műfajként kezelik. 69
