Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

kamaszos indulattal, hogy úgy viszonyul ez a fajta tánc az igazihoz, mintha egy pantomimművészt alkalmazna a filharmónia, hogy a koncerten mozogja végig Paganini valamelyik hegedűversenyét.

Klasszikus orosz balettet tanult, s bár nem láthatta eredetiben, de egy általa zúzmarásnak nevezett némafilmről mégis megnézhette a Hattyúk tavának moszkvai felvételét, s hogy az élmény tökéletesre sikerüljön, apja addig kísérletezett, hogy a vonósnégyes a kép tökéletlenségét, a rugós felvevő sebességvesztését és gyorsulásait ütemről ütemre követve, némiképp élvezhetővé tette zenéjével a házi vetítést.

Oroszul tanul, nem tudja, hogy egyszer majd éppen nyelvtudásának lesz áldozata, de most könnyezve adja elő eredetiben Tatjána levelét Anyeginhez. A Kápitánszkájá docskát szavalja az orosz emigránsok estjén, Gogolt és Turgenyevet olvas, s egy véletlen folytán hozzájut Jeszenyin egyik orosz nyelvű amerikai kiadásához, s nem tudja letenni. Egyetlen percre sem tud megválni tőle, s elhatározza, hogy ha nagy lesz, Moszkvába megy, és a Bálsojban fog táncolni.

Tízéves, amikor szerepet kap az Operában, s a társaságuk művészei, akik nem szeretik a petőfizoltánokat, ahogy a művészcsaládok pályára lépő tehetségtelen gyermekeit nevezik, vele szemben sem udvariasak, hibáit, apró pontatlanságait emlegetik, s addig kínozzák, amíg tökéletesnek nem látják a Diótörőben eltáncolt betétjét.

Kisbalerina. így emlegetik a társaságban, s nem is érdekli semmi, csak a színpad és az orosz művészet, s talán nem is véletlen, hogy kamaszfejjel belekeveredik egy kommunista gyanús csoportba, ahol szovjet brosúrákból fordít, segít levelet fogalmazni Sztálinnak, s egyetlen szavát sem hiszi apjának, aki azt mondja, hogy Hitler és Sztálin: egykutya.

Oroszországba nem mehet, de tizennegyedik születésnapját a mai Nyugat- Ukrajnában, az akkori Kelet-Lengyelországban tölti, ahol is orosz falvakba jár, s a vasárnapi táncok vadságát látva kezdi megérteni, hogy az orosz balettnek csupán annyi köze van a néphez, mint a kínai nagy falnak a hajszálvékony porcelánokhoz.

De a sárgálló zabföldek, a fenyővel kevert nyíresek látványa még közelebb viszi Jeszenyinhez, s nem akarja elhinni, hogy az akkor Lengyelországhoz tartozó részeken nincs egyetlen tanító, értelmiségi, aki hallotta volna kedvenc orosz költője nevét.

Egészen közel kerül a szovjet határhoz, csupán egy kis patak választja el az ígéret földjétől, s megretten, kiábrándul, undort érez, amikor odaátról fölharsan a lengyel területek felé irányított nagyteljesítményű hangszóró, s Puskin, Jeszenyin nyelvén valami olyasmit hall, amiről csak később tudja meg, hogy csasztuskának hívják, s amelyet ugyanolyan szennyesen lábszagúnak tart, mint az orosz faluban hallott, tánc közben rikácsolt legényes kurjongatásokat.

Karácsonyra apja egyik üzlettársától albumot kap. „Új szovjet művészet" a címe, s szomorúan veszi tudomásul, hogy az a drabális, procc erőfitogtatás, amely miatt képtelen volt végignézni a kortárs német képzőművészeti kiállítást, ugyanaz dominál ezekben is, s hogy a léptékvesztés olyan méretű, mintha szobraikkal, vásznaikkal azt akarnák üzenni a világnak, hogy az esztétikum lényegte39