Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

Vári Attila Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen? A férfi olyan torz volt, mintha izmusok közt keresgélő festő vásznáról lépett volna a Surlott Grádics asztalai közé. Fülcimpája tájékán kezdődött a válla, s hatalmasra gyúrt karizmai úgy daga­doztak, hogy jobban hasonlított egy anatómiai atlasz szemléltető képére, mint valóságos hús-vér testrészre, de leginkább azokhoz a marhacombokhoz hasonlí­tott legjobban a karja, amelyek a mészárszék kampóján szoktak lógni, s amelyek­nek közepére lila állat-egészségügyi pecsétet nyomott a vágóhídi ügyeletes. Atlétatrikót viselt, s látni lehetett, hogy bőrének minden négyzetmilliméterén tetoválták. Egészen kopaszra borotvált fején, a haj gyökerei között is rajzok vol­tak. Delfinek, cápák, s tarkójának visszatüremkedett bőre, ha csak megmozdult, hullámzásba hozta a tengert, amely fölött hajának acélos szürke borostája, mint észak-tengeri köd, zárta a látványt. Nyakán görög oszlopfő, s a jobb karjára tetovált meztelen nő ágyékán az ujjak, amelyek szeméremajkai közé csúsztak, s ha az izomagyú ökölbe szorított kezét nyitogatta, úgy mozgott, mintha maszturbálna. Fenyegető jelenség volt, s bár nem beszélt senkivel, nem is töltött sok időt a kocsmában, megjelenése feszültté, rosszkedvűvé tette Békáit, s amikor meglátta, hogy fizetéskor gumiszalaggal átkötött, hengerré csavart bankjegykötegből fizet, melyet magyar útlevelével együtt húzott ki, nem állhatta meg, hogy percekkel a távozása után ne tegyen megjegyzést a tengeragyú szörnyről.- Ez sem mezítláb fog meghalni - mondta, ami tudvalévőn azt jelentette, hogy késtől, golyó által, cipőben utcán, s még hozzátette: - Máris árasztja magából a tömlöc szagát. — Még - mondta a Meszticz-fűszerkereskedés hordárja. - Még árasztja. Ez kérem szeretettel, az a gyilkos, akinek esetéről jó harminc esztendeje részletesen írtak a magyarországi lapok, amelyekről mi ugyan nem olvashattunk akkor, de mostanában vetítették az esetről készült filmet. Tudják, arról a gyilkosságról van szó, amelyben két tolókocsis rokkant volt az áldozat. Egy házaspár. Ha emlékeze­tem nem csal, az 1913-as nikotinos gyilkosság tárgyalása után ez volt az első eset, amikor sorszámot osztottak a pesti törvényszéken, hogy csak annyian mehesse­nek be, ahány ülőhely volt a tárgyalóteremben. 28

Next

/
Thumbnails
Contents