Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 12. szám - Lanczkor Gábor: Tandori Dezső nyolc Utrillo-verse

Lemezkor Gábor

Tandori Dezső nyolc Utrillo-verse

Tandori Dezsőnek A feltételes megálló című 1983-as verseskönyvében az önálló kötetnyi terjedelmű harmadik ciklust harminckilenc képleíró vers alkotja.1 Tandori impresszionista és posztimpresszionista festők képeire írt költeményeket: Van Gogh, Paul Cézanne, Claude Monet, Edouard Manet, Auguste Renoir, Seurat, Camille Pisarro és Utrillo nevét találjuk a címekben, keresztnévvel vagy keresztnév nélkül. A legtöbb verssel Seurat után (kilenc kép) Maurice Utrillo Valadon van képviseltetve a ciklusban, szám szerint nyolccal. Azonban míg a többi festő esetében a versek szét vannak szórva a nagycikluson belül, a nyolc Utrillo-vers együtt szerepel, a fejezeten belül zárt belső ciklust alkotva. A nagyciklus címe, A verébfélék katedrálisa is az egyik Utrillo-versből, az Utrillo: Falusi templom - 1912 körül címűből való.

Mint az a Kolárik légvárai „Eset-tanulmányok" kötet „V" című, Utrillóról szóló prózai írásában olvasható, Tandorit egy S. Cs. monogramú személy, akiben Sík Csabát, a Magvető főszerkesztőjét sejthetjük („ő azt kérte, nevét ne említsék, talán mindenki így jár a legegyszerűbben") biztatta fel a '70-es évek végén arra, hogy képekről írjon verseket.2 Némileg ellentmondva önmagának A feltételes megálló kötet tartalomjegyzékénél a ciklus címe mellett az 1974-78-as évszám szerepel.

A „V" című írás V-je Utrillo anyja, Suzanne Valadon V-jére utal, amely gyakran önmagában szerepelt Utrillo képeinek szignójaként; a festő ragaszkodása anyjához és anyjáé őhozzá legendás volt: amikor az idősödő Suzanne összeházasodott egy a fiánál is fiatalabb férfival, Utrillo akkor is egy fedél alatt maradt vele. A „V" elején Tandori a festőnek ehhez a V betűhöz való ragaszkodása analógiájaként határozza meg a saját Utrillóhoz való viszonyát: „Utrillo az én festőm. Ezt nem szabad megmosolyogni. Nekem tényleg ő az, akit a Szigetre magammal vinnék. A Sziget rejtelmei ilyenek. "3

Tandori a „V"-ben és mindjárt az első Utrillo-versben is hivatkozik egy 1970-es magyar nyelvű kismonográfiára, amelyet Székely András jegyez a francia festőről. A kötet A Művészet Kiskönyvtára sorozatban megjelent kis alakú

1 TANDORI Dezső, A feltételes megálló, Magvető, Bp., 1983, 121-180. o.

2 Uő.: Kolárik légvárai, Magvető, Bp., 1999, 90-91. o.

3 I.m. 89. o.

54