Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Gyulai Zoltán: Az „egy gondolkodás atlasza” (Tandori Dezső Ördöglakat című kötetéről)
és a grafikus jelölés különböző időaspektusai közti feszültség felvetéséhez vezethet, konkrétan tehát a hérakleitoszi filozófia mindegyre való leegyszerűsített újra-tematizálásáról van szó, ami Tandori esetében a „nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba" szállóige folyómotívumának folytonos variációját jelenti, ami hol cérnaként vagy magányos hullámvonalként, hol pedig három „párhuzamos", pl. palackpostát szállító folyóként jelenik meg. A palackposta-motívum önmagában lehetőséget ad arra, hogy a megszólítás, üzenés allegóriájaként a költői „üzenet", és egyáltalán a kötet beszélőjének vagy rajzolójának megértéssel kapcsolatos alapállásáról képet kapjunk. Ha minden áramlásban van, vagyis mindent kivétel nélkül átjár a változás, akkor a könyörtelen változásba vetett beszéd, a közölhetőség illúziójával együtt, szintén ki van téve az önazonosság elvesztésének. Ezt a problémát érinti az „Önazonos Héri" felirattal ellátott kép (alul: „Palackposta"), amelyen három hullám mögött (vagy előtt) hosszúkás, belül is hullámokkal teli palack látható. A palackposta (ami minden kommunikáció szélsőséges metaforájaként is felfogható) éppen egy olyan hordozó közeg volna, amely az üzenet számára fenntart egy olyan belső teret, amely soha nem érintkezhet a külvilág pusztító elemeivel (itt a vízzel), vagyis megakadályozza a minduntalan mozgásban lévő víz rongáló munkáját, mintegy konzerválván az üzenet állandóságát, önazonosságát. Tandori palackpostája azonban kiforgatja az üzenetközvetítés által felállított kint és bent szigorúan elhatárolt szembenállását belső hullámaival (amelyek ily módon az üzeneten belüli további palackok létét is megengedhetik). Ugyanezt a témát variálja a „Belső palackposta" szöveggel ellátott rajz, csakhogy itt már csak a palackon belüli áramlás maradt (az üveg láthatóan be van dugaszolva), „odakint" két nyíllal, abszurd módon a belső folyásirányt jelölvén. A palack üvegteste jelenti a változás meghaladhatatlan határát, azon túl pedig csak a mozgás irányelvét jelölő absztrakt emblémák láthatók. Ha minden mozgásban van (ez az evidencia alapozza meg Tandori ,,Héri"-képét), akkor az üzenet mindennel azonos, ami egyáltalán van, és ez egyben azt is jelenti, hogy a palackban lévő üzenet - ne feledjük, hogy ez mindvégig a kötet aforizmáinak, képverseinek és „véleményeinek" interpretációs (vagy feladványainak megoldási) lehetőségeit is érinti - lényegénél fogva - üzenetként legalábbis - hozzáférhetetlen, hiszen üzenet voltából fakadóan minden kívülivel-túlival való szembenállás lehetőségét magában foglalja (és ezáltal el is lehetetleníti), ahogyan minden mozgás, amely a mozdulatlanhoz közelítene, szükségszerűen még távolabb visz tőle. Ugyanakkor az ellehetetlenült, felszámolt szembenállás a rajzban válik ábrá- zolhatóvá, megmutathatóvá; a világ határa a szemlélet tárgyává tehető, a képi reprezentáció ábrázoló sémái megmutatják a szemlélhetetlent, igaz, csak saját paradox jellegükből következő visszavonódásukig érvényesen. Van a kötetben egy rajz, amely a hátoldalon és az elülső borítólapon is látható, a „td" monogramból lett sírkövet vagy hajót variálja (egyébként a könyv egyik leggyakoribb és legfontosabb motívumának mondható), fölötte a jól ismert Wittgenstein-mondás (With megjelöléssel), a kötetben is idézőjelben: „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell", s az alatta látható „monogram" (valószínűleg itt inkább hajóként) egy hullámvonalon haladva azt mondja, „EZ A BESZED!!". A képregényekből ismerős szóbuborék itt - tekintettel a hullámvonal bal fentről 51
