Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 12. szám - Bányai János: Szó és rajz (Tandori, Lator, Nádasdy, Tandori)

mélyessel azonosítani. Ahogyan Lator László versében a képről leválasztatott az én, úgy tépődik ki a személyesből a nyelvtani én. Az Adatátvitel Nádasdy Adám ars poeticájának is vehető, a költő nyelvi műveletét a szobrász példázatával mintázza, átviszi a szobor előjövetelének rejtélyét a vers előjövetelére a nyelvből, és közben a verset írhatósága szintjén határozza meg, semmiképpen a személyessel való azonosság szintjén.

Innen, a visszavont metaforából, az énnek grammatikába való átfordításából vezet át az út Tandori Dezső Ordöglakat című könyvébe. Tandori a kötetének a címlaptól a kolofonig, az első oldaltól az utolsóig minden lapját kézzel írta. A nyomda kézírásból kézírásként nyomtatta. Korábbi könyveiben a félreüté- seket nem törölve, hanem jelölve az írógépnek juttatott szerepet a versírásban. A gépet bevonta az írás menetébe. Valójában az alkotás szokványos megítéléséről rántotta le a leplet. Bizonyítván, hogy az írásban az írógép is részt vesz. A nevezetes Koppár köldüs kötetben emelte át ezt a gyakorlatot a versformálás és a versszerűség amúgy a hagyományos poétika által védett területére. Megingatta az értelmezhetőségbe vetett bizonyosságot is, mert ami „régiesen" a szellem és az intellektus felségterülete volt, azt most kimozdította a saját pozíciójából és áthelyezte a poétika felségvizeire. Az Ordöglakat kézzel írott és kézzel megformált lapjain most magát az írást és a rajzírást mozdította át a poétikába. A tiszta költészet eszményét támadta meg, miközben a metaforák visszavonásával és az én problematizálásával egészében a tiszta költészetet reprezentálta. Ikonokat tervezett és ikonokat valósított meg a könyv oldalain, nem szentképeket, mert kihagyva minden stilisztikai közvetítőt, magát a költészetet írta tiszta alakjában, sallangmentesen és közvetlenül. Az íráshoz, a tollvonáshoz már nem rendelhető semmiféle megelőzöttség, semmiféle referencia, az írás is, a rajz is önmaga lényege és teljessége az Ordöglakat lapjain. Amiben a játéknak, a játékosságnak is kitüntetett szerep jutott. Aligha hihető, hogy a sorozatos át- és kimozdítások játék nélkül lehetségesek lennének. A kéz került a játékos szerepébe, a nem közvetítő kéz, a nem mechanikus mozdulatokat végző kéz, hanem a kéz maga mind az írásban, mind a rajzban. Nem egyszerűen kézzel írott könyv tehát az Ordöglakat, hanem a kéz műveleteinek, a kéznek, miként korábban az írógépnek, átemelése a költészet világába.

Tandori az azonosságig közel hozta egymáshoz az írást és a rajzot, a kettőt egymásból eredeztette és egymásra írta, jelezvén, az ő írásában írás és rajz összeér, minek nyomán a szavak, nem mellőzhető kivételek ellenére, ábrázolhatok, vagyis leírva, kézzel írva átmennek rajzba. Nemcsak a rajzok, a kör, a négyzet, a homokóra, a lófej, a felhő, a csillag, a nap, a hold, maga az ördöglakat, a nappal és az éjszaka, a fűszálak, a palackposta, a gyertya meg a gyertya lángja, a tojás rajzolható meg, mindezzel együtt a Tandori Dezső név két kezdőbetűjének összeírása, ahol a kisbetűs d egyenes oldala átmegy t-be, ami keresztnek is vehető, hanem maga az írás, hiszen a szavak írása is rajz, szóként és rajzként egyszerre olvasható, egy-két helyén a könyvnek nézhető, de nem olvasható. A könyv egyik megrázó oldalán A menet átvonul a tdemetdőn cím alatt, az ikonnak összeírt td-k menete félkörben, talán a sír körül, vagy még csak a sír felé közeledve, közben elszórtan egy-egy kisebb és nagyobb td, majd a lap alján zárójelben a td megfejté38